tag:blogger.com,1999:blog-18482404407665285482024-03-05T10:40:37.138+05:30AKSAKS = "A"akash "K"etaki "S"aurabh. This blog is actually combination of three different blogs by Aakash, Ketaki and Saurabh.सौरभhttp://www.blogger.com/profile/15743037027760625766noreply@blogger.comBlogger378125tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-29188015823952504932012-07-20T14:13:00.001+05:302012-07-20T14:13:55.296+05:30राजेश खन्ना<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="text-align: justify;">
आयच्या गावात!!! १७/३ नंतर डायरेक्ट ४ महिन्यांनी पोस्ट पडत्ये. आणि ती पण राजेश खन्नाच्या नावाने. भेंडी गवार ललिता पवार... राजेश खन्ना off झाल्याची न्यूज ऐकुन मझ्या थोबाडावर पण :O ची स्मायली प्रकटली. संबंध काय??? राजेश खन्ना माझ्या generationचा हिरो नाही. मी त्याच्या खुप काही मुव्ही पाहिल्या नाहीत. आनंद पाहिलाय, बावर्ची पाहिलाय... आणि.... जोर देऊन आठवावं लागेल... लेऽऽऽ... पण तरीसुद्धा आठवत नाही. म्हणजे २ मुव्ही सोडल्या तर मी तुला ओळखत नाही.???!!! त्याची स्टाईल.... मला अज्जिबात आवडत नाही. तो "अरे ओ पुस्पा" डायलॉग तर डोक्यात जातो. Honestly दिसायला धर्मेंद्रसारखा रुबाबदारपण नाही. Okkay... तरी राजेश खन्नाचं जाणं माझ्यासाठी एक मोठी न्यूज होती. का??? कदाचित त्याच्या Stardomचं जे मोठं वजन इतरांमुळे तयार झालय ते असावं.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(Dood... chill... come to the point...)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ह्हा... तर न्यूज चॅनलच्या चक्क्यांना दळण्यासाठी किमान दोन दिवस पुरेल एवढं "सकस" धान्यं मिळालय. मुव्ही चॅनलवाल्यांना ये हफ्ता राजेश खन्ना के नाम म्हणुन त्याच्या काही मुव्हीज लूपमधे टाकून आठवड्याभराची सुटी घेता येईल. म्युझिक चॅनलवरपण त्याचीच गाणी (नविन मुव्हीचे म्युझिक प्रोमोज बोंबल्ले). फेसबुक/ट्विटरवर तर राजेश खन्ना नावाची त्सुनामी आली. कित्येकांच्या पोस्टमधेच काय तर प्रोफाईल पिक्चरमधेपण तो घुसला.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(तुजे आवशीचो घोव... तुजा प्रोब्लेम काय असा? Why u complain???)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nonsense m not complanin. Okay... तर मुद्दा असाय की राजेश खन्नाबद्दल किंवा त्याच्या पहिला बॉलिवुड सुपरस्टार असण्याबद्दल काहिही attachment नसतानासुद्धा एक गोष्ट अशी झाली की ज्याबद्दल मी त्याला प्रचंड मान देतो. गुरु झाला तो माझा.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
न्यूज चॅनलवर २४ तास राजेश खन्नाच्या निधनाची बातमी... मला कशाचं काही सोयर-सुतक नाही (हलकट आहे मी)... आणि अचानक एका न्यूज चॅनलवर "आनंद"मधला तो सीन दाखवला.. तो जेव्हा मरतो... अमिताभ बच्चन "मुझसे बात करो" म्हणुन ओरडुन त्याच्या छाताडावर कोसळतो... आणि मागुन एक आवाज येतो... बाबुमोशाय... GOD LIKE scene!!! काय नाहीये त्या सीनमधे? एक माणुस आपल्या आयुष्यातुन कायमचं निघुन गेल्याचं सत्य... ते मान्य करण्याची आपली हतबलता... तरी तो परत येईल ह्या आशेने केलेला आक्रोश... आणि एक क्षण का होईना पण तो परत आला आहे असा आनंद देणारा फसवा भास... कलेजा खल्लास... खून के आसू रोता दिल.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Shoot man!!! साला खराखुरा हाडामांसाचा माणुस मेल्याचं काही वाटत नाही. पण त्याच्या मरणाचा अभिनय तोडफोड करुन जातो! Larger than life. ये होता है काम. जीव लाऊन कि जीव टाकुन केलेलं काम. खर्रा सोना!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
राजेश खन्नाजी... (जी??? च्यायला आत्तापर्यंत चड्डी-buddy सारखा एकेरी उल्लेख आणि आता जी!!!... हा जी...) You taught me one thing, that moment - how your work should be. I shall try my best and wish I could do it someday. One should always be remembered for his/her work, just like you.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
काकाजी... RIP... prayers.. wishes.. and RESPECT to you...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
आपला,</div>
<div style="text-align: right;">
(नम्र आणि प्रेरित) सौरभ</div>
<br />
<br /></div>सौरभhttp://www.blogger.com/profile/15743037027760625766noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-56947505764813524252012-03-17T23:27:00.004+05:302012-03-17T23:31:23.315+05:30ती<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
कशी गोरीप्पान काया असलेली ती <br />
<br />
मादकतेने ठासून भरलेली<br />
<br />
हलकेच जवळ घ्यावी<br />
<br />
नाजूक देहाची<br />
<br />
ओठांचा स्पर्श<br />
<br />
आणि मग एक ठिणगी पेटते<br />
<br />
झप्पकन ज्वाला उठते<br />
<br />
ती पेट घेते<br />
<br />
एक दीर्घ श्वास<br />
<br />
नशाऽऽऽऽऽ <br />
<br />
गरम शरीर<br />
<br />
थंड मेंदू<br />
<br />
भरलेली फुफ्फुस <br />
<br />
रिकामे विचार<br />
<br />
श्वास बाहेर पडतो <br />
<br />
तिने पेट घेतलेला असतो<br />
<br />
जळत असते ती<br />
<br />
उंगलीयोपे नचाता उसको मै<br />
<br />
ती नाचते <br />
<br />
मला बघायला आवडतं<br />
<br />
राक्षसी काहीच वाटत नाही<br />
<br />
तिला पण माझी किळस येत नाही <br />
<br />
मला आवडते ती... जळताना ...<br />
<br />
तिचा पूर्ण देह जळेस्तोवर तिला उपभोगतो मी<br />
<br />
ती मला शांत करत असते<br />
<br />
तिने घड्याळाचे काटे थांबवलेले असतात<br />
<br />
मी अनंतात विलीन झालेलो असतो<br />
<br />
तिच्यामुळे मी फक्त मी असतो<br />
<br />
जग शून्य झालेल असतं <br />
<br />
बोटांना तिच्या पूर्ण होणाऱ्या अस्तित्वाची धग जाणवते<br />
<br />
तिने मला आकंठ सुख दिलेलं असतं <br />
<br />
ती अगदी निर्मोही<br />
<br />
पूर्ण गुंगवून स्वतःला वेगळं ठेवलेलं<br />
<br />
सुरेश भटांच्या ओळी तिला चपखल बसतात<br />
<br />
रंगूनी रंगात साऱ्या... रंग माझा वेगळा <br />
<br />
ती देहात उतरून पण नसतेच<br />
<br />
मी तिला विझवतो<br />
<br />
वाईट नाही वाटत<br />
<br />
तिच्या जाण्याचं दुःख नसतं<br />
<br />
तिने घातलेली भूल मी अजून अनुभवतोय<br />
<br />
विझताना पण ती तिच्यातली धग दाखवत होती<br />
<br />
एक धुराची रेषा हवेत सरळ गेली... नाहीशी झाली <br />
<br />
मी पुन्हा माणसात आलोय...<br />
<br />
तिने मला माणूस म्हणून जाणवून घेता येणारे सगळे अनुभव दिले<br />
<br />
पण तिच्याशी संगत केलेली पाहून अनेक माणसांनी मला परक केलं...<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
लीनाशी गप्पा मारता-मारता अचानक तंद्री लागली आणि हलकेच समाधित घुसलो... समाधिवस्थेत पाजळलेलं तत्वज्ञान आज मेलबॉक्समधे टंकून आलेलं. बहुत मजा आया... Thanks Leena...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: right;">
आपला,</div>
<div style="text-align: right;">
(धुंद) सौरभ</div>
<br /></div>सौरभhttp://www.blogger.com/profile/15743037027760625766noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-42679689710843794892012-03-12T15:44:00.000+05:302012-03-13T11:47:55.645+05:30तार<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj62ntJyvQqzm0eZDnJTfU370mAX9gTt-lbxxfoWub7xzJ0qt0Hipq9hSZpPzSeOfsSebHErh3tWc0Sr5xLnPv5PPcap8SO3atKI3Fuw5RJAUlk5lPVogWWDZMOhTHifJkaNvPv3ZYx/s1600/kashid002.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
मध्यरात्र - अंधार्या आकाशात मोठा हसरा चंद्र. गाडीचा दिवा बंद!<br />
चेहऱ्यावर भर्रराट्याचा वारा. रस्त्यावरच्या धूळ मातीला आपल्या केसात जागा करून देत.<br />
थंडीने कुडकुडत, एखाद्या गावातल्या शेकोटीची उब घेऊन गाडी रेम्टाव.<br />
समुद्राची ओढ. सूर्योदयाच्या आधीच समुद्राच्या गार वाळूत येऊन पडावं.<br />
लाटांची गाज कानावर पडत राहावी, अन गार वाळूत झोप लागावी. दिवस असाच निघून जावा.<br />
Infinity चा शोध कधी लागेल?<br />
<br />
<img border="0" height="443" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj62ntJyvQqzm0eZDnJTfU370mAX9gTt-lbxxfoWub7xzJ0qt0Hipq9hSZpPzSeOfsSebHErh3tWc0Sr5xLnPv5PPcap8SO3atKI3Fuw5RJAUlk5lPVogWWDZMOhTHifJkaNvPv3ZYx/s640/kashid002.jpg" width="640" /> </div>Aakashhttp://www.blogger.com/profile/11718616045444567717noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-82469853047037133842012-03-01T19:30:00.000+05:302012-03-01T19:30:07.976+05:30कट्टा-सोंड्या<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div>
सोंड्या हा तसा अभ्यासाचा खूप मोठा विषय होऊ शकतो. त्याच्या स्वभावाच्या प्रत्येक धाग्याला धरून पीएचडी होऊ शकते.</div>
पुढे सरळ रस्ता दिसला म्हणून, गाडी (होंडा Activa - चं विमान) चालवतांना एखादी डुलकी मारणारा शोधून कुठे सापडणार नाही. दुनियेत सोंड्याला कोण किती पीळेल ह्याचं प्रमाण इनफिनिटी मध्ये सांगणे म्हणजे सोंड्याचा अपमान आहे. कट्ट्यावर वर्षानु वर्षे सोंड्या वर नित्य-नेमाने रोज एक तरी गेम पडतो.<br />
<br />
सोंड्याचे तसे छंद पण काही कमी नाहीत. कॅरम वर पैज लावणे, फो-रेक्स मध्ये पैसे गुंतवणे. हे सगळं तो पैसा<span id="6_TRN_39"> गमावण्यासाठीच करतो जणू. कडकीमध्ये मी पण सोंड्याशी पैज लाऊन माझ्या चहाची बिलं भरली आहे.</span><br />
<br /><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">हिशोबाचा पक्का, पण इतर सगळ्या गोष्टींमध्ये धांदरट. स्वभावाने थोडे राजे आहेत. झीप्पो त्यांनी अश्या शाही थाटात घेतला खरा, पण त्याचे तुकडे कसे पडले हे तुम्हाला कोणी पण सांगेल. त्याच्या प्रत्येक वाक्यात काही तरी वेगळेपण असतं. तो "Happy New Year" ला "Many happy returns of the New Year" म्हणून शुभेच्छा देईल.</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;"><br /></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">आधी दोस्ती तपासण्यासाठी एकदा विचारून घेतो, माझ्या कडे पैसे नाहीत माझे चहाचे पैसे भरशील का? अन मग आम्हा दोघांच्या चहाचे पैसे तोच भरेल. अजून लहान पोर आहे ते. त्याला कितीही रागवा, शिव्या द्या अन्न ती चूक पुन्हा होऊ नये ह्याचे फंडे द्या. शेवटी महराज पुन्हा तेच करून येतील आणि मग हसतील. ह्यासाठी उदाहरण देणं गरजेचं आहे. आम्हाला एका रविवारी बाईक घेऊन ताम्हिणी घाटात फिरून यायची इच्छा झाली. सगळे मित्र ३-४ बाईक वरून निघालो. पौड रस्त्यावर वाय.डी ची गाडी पंक्चर झाली. तिकडेच एका टायरवाल्याकडून पंक्चर काढून घेतलं. पुढे पुन्हा चांदणी चौकात वाय.डीची गाडी पंक्चर. आम्ही चाक काढून पंक्चर काढून आणायचा विचार केला. पण नेमकं हवे ते पाने त्या टूल-कीट मध्ये न्हवते. मग सोंड्याला सांगितला कि तू तुझ्या गाडी वरून जाऊन पंक्चरवाला घेऊन ये. एक तास झाला अजून पंक्चरवाला नाही म्हंटल्यावर सोंड्याला फोन करून विचारलं काय रे बाबा, तू कुठे अडलास? तर म्हणे आलो ५ मिनटात. ५ मिनटा सांगून हा २० मिनटानंतर आला. सोबत पंक्चरवाला पण वेगळाच होता. मगाशचा न्हवता. त्याला विचारल्यावर म्हणे, टिळक रस्त्यावर माझ्या ओळखीचा एक पंक्चरवाला आहे. त्यालाच घेऊन आलो बघ. आता काही प्रोब्लेम नाही. अशे चालतात आमच्या सोंड्याच्या अकलेचे घोडे. २ कि.मी. वरच्या पंक्चरवाल्याला आणायच्या ऐवजी त्याने डायरेक्ट ८ किलोमीटर वरून त्याचा पंक्चरवाला आणला! आता काय म्हणायचं ह्याला? पंक्चरवाला पण एका अटीवर तयार झाला होता. त्याला न्यायचा आणि आणायची अट होती. ती ताम्हिणी घाटाची ट्रीप सोंड्याकडून चांगलीच वसूल केली.</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;"><br /></span><br />
<br />
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
आमच्या ह्या मित्राला मिळेल ते गाणं मराठी मध्ये अनुवाद करून बेसुर्या आवाजात गायची फार हौस.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: center;">
"जबसे तेरे नैना, मेरे नैनोसे लागे रे"</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
ह्याचा अनुवाद, "जेव्हा माझे डोळे, तुझ्या डोळ्यांशी जुळले रे" असा करून आम्ही त्याला गाण्यात साथ द्यावी म्हणून मग "आहा" म्हणत. त्याच्या गाण्याच्या प्रत्येक ओळी नंतर एक समूहदायिक "आहा" येत.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
सोंड्याचे तसे रंग चिकार! लिहावा ते थोडं. त्याने आमच्या विनोदी गोष्टींना पुरवलेलं भांडवल, हे जन्मात कोणाला जमणार नाही असं.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
अजून त्याच्या शिक्षणातून गणित नावाचा भूत उतरत नसल्याने, डिग्री अडली आहे. आता मात्र स्वतःच्याच वडलांच्या कामात हातभर लावतो आहे.</div>
<br />
</div>Aakashhttp://www.blogger.com/profile/11718616045444567717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-35859189527351199812012-02-26T11:57:00.001+05:302012-02-26T11:57:43.355+05:30कट्टा - तानसेन<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
मुंबईत जसे सगळे मित्र नाक्यावर भेटतात, तसं पुण्यात कट्ट्यावर. एकंदर माहोल तुमच्या लक्षात आलाच असेल. इकडे सगळ्यांची एक खास ओळख असते. संध्याकाळची सहा ते दहा ह्या वेळी एखाद्या हॉस्टेलवर राहणाऱ्यासाठी आयुष्यातली अत्यंत भकास वेळ. मग तिला थोडं रंगीन करायला सगळे कुठेतरी एकत्र जमून "ignorance is bliss" मधे वेळ काटून नेणार. दररोज संध्याकाळी प्रत्येकाचा नवीन विषय असतो. कोणाची लफडी, कोणाचा वचपा, कोणाच्या फोका....आमच्या कट्ट्यावर पण असे बहाद्दर असणारच. (आता सगळे मार्गी लागलेत.)<br /><br />सुरवात तानसेन पासून करावी म्हणतो. आमचा तानसेन हा कट्ट्यावरचा राज-गायक होता. (ह्याचा अर्थ असा नाही की तो सगळ्यांपेक्षा चांगलं गायचा.) कही वर्षांपूर्वी विजय मल्ल्याला competition द्यायला मीच एक आमची कंपनी काढली होती. आमच्या कंपनीचं पण नाव "यु.बी" होतं. फरक इतकाच की इथे यु.बी चा अर्थ "उदास बंधू" असा होत. तानसेन आमच्या कंपनीचा "brand ambassador" होता. त्या मागे कारणही तितकंच तगडं होतं. त्याला नेहमी होलसेल मधे टेंशन असायचं. पैसे, धंदा, गायन, घर हे सगळे टेंशन हह्याला स्वस्तात मिळायचे. इतक्या टेन्शन्स पोसणाऱ्याला मग गाणे पण दुखी सुचायचे.<br /><br />तसं पाहता तानसेन जिद्दी होता. शहरात आलेल्या प्रत्येक audition मधे हजेरी लावायचा. ३-४ round पार करायचा अन् मग सायेब अडकायचे. अगदी पिंपरी-चिंचवड आयडॉल मधे पण आजकाल वशिलेबाजी चालते. तिकडे तर आमचा दोस्त उपांत्य फेरीत जाऊन आला. पण हा साला कधी खच्ची नाही झाला. त्याच्याकडे एक डायरी असायची, त्यात तो आवडलेले गाणे-कविता लिहून ठेवत. कुठे जरा मोकळी हवा आणि परिसर दिसला की तानसेन रियाज करे. "मैने तेरे लिये ही जग छोडा, तू मुझको छोड चली....." ह्यात बीट सुटला म्हणून काय झालं, ह्याचा सूर मात्र जाम उंच लागायचा. दिल चाहता है - मधलं तन्हाई गाणं तर तो जे रंगवून गायचा, एकदम दिल खुष व्हायचं. पण आमच्या तानसेनचा ज्यूक-बॉक्स थोडा लिमिटेड होता. मग आपलं रोज cassette ची आधी A-side वाजायची, अन् मग B-side.<br />
<br />
एकदा आम्ही सगळे निलकंठेश्वरला जायचं ठरवलं. पावसाळी हवा होती, त्यात तानसेन ची यारी. थोडं वर गेलो नाहीतर तानसेनला गाणं गायचा मूड आला. आम्ही सगळे आजू-बाजूच्या दगडांवर टेकलो. तानसेन मात्र उभा राहून perform करत होता. आता एका पाठोपाठ ४ गाणे आले होते. आम्हाला वर पोह्चायची घाई लागली होती, पण रियाजमधे टांग अडवणार कोण? तोच खाली शेतातून एक हाक आली..."ओ, बास करा आता!" तानसेनचा लगेच pack-up झाला. हा खरं तर अपमान होता आमच्या तानसेनचा, पण सध्या तो आमच्या पथ्यी पडला होता.<br /><br />मग एक दिवस चर्चा खूप रंगली, आजकाल गाण्यांच्या चालीला महत्व आहे की बोल? त्या वेळी हिमेश रेशमियाचे गाणे मोकाट सुटलेले. सगळ्यांचे म्हणणे पडले, की आजकाल गाण्यांमध्ये बोल नसले, अन् रापचिक चाल असली तरी गाणे चालतील. विषय खूप टोका पर्यंत गेला. तानसेनने २-४ दिवसात लगेच एक स्वतःचं गाणं पेश केलं मग!<br /><br />
<div style="text-align: center;">
"पैसा तेरी जेब में कम है तो क्या हुआ?</div>
<div style="text-align: center;">
लेले मेरी जान तू एक.... वडा-पाव" </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div>
त्याला एकदम बँजो स्टायल संगीत पण वाजवलं आम्ही. गाणं लगेच डोक्यात बसलं. तानसेनही खुष!<br />सुरवातीला खूप उत्साह दाखवला, पण सालं नंतर सगळं ढेपाळलं. आता तानसेन आपली नौकरी करतो, घरच्यांनी लग्न लावून दिलं. गेल्या वर्षी एक मुलगा पण झाला. अजून देखील तानसेनचा अधून मधून फोन येतो. सगळ्यांची आठवण काढतो. गाण्याची आठवण मात्र दोघांपैकी कोणीच काढत नाही. </div>
</div>Aakashhttp://www.blogger.com/profile/11718616045444567717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-3058897665502405172012-02-25T00:13:00.002+05:302012-02-25T10:08:40.330+05:30मोकळे "आकाश"<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
आज मी इथं उभी आहे .. ह्या बुडणाऱ्या सूर्याच्या संगतीन समुद्राच पाणी असं पायावर अनुभवतं...<br />आकाशी रंग असा हळू हळू लाल मग गडद होईपर्यंत आपण बसलोय इथं .. किती वेळ .. बरेच तास .. काळ गोठलाय जणू ....<br />आपणही आज आपल्या आवडीचा नितळ आकाशी रंग घातलाय ...<br />आपलं नेमक उलट झालय नाही का ?....<br />गडद ,चमचमणाऱ्या रंगातून उठून आपण असे मनासारखे शांत, हलके रंग लेवून बसलोय ...<br />मागल्या वर्षापर्यंत असलं काही स्वप्नातही पाहायचही आपली हिम्मत नव्हती ...<br />काय करत होतो आपण ह्यावेळी...... मागच्या वर्षी ..<br /><br />मागच्या वर्षी पर्यंत मन आणि शरीर एका जागी ठेवायच्या गोष्टी नव्हत्या ...मन खुंटीवर ठेवून काम करायचो आपण ..धंदा करायचो आपण........ तेव्हा हळुवार ,नाजूक काही अस्तित्वात असतं हेच माहिती नव्हंत.. आपली मावशी इतर माड्यानवरल्या मावशांपेक्षा बरी हा एकमेव सुखाचा धागा होता आपल्यासाठी ..बाकी रोजच्या रोज ओरबाडण सहन करत होतो आपण ...<br /><br />साला तिथं झोपडपट्टीत कसलं गटारात जन्माला आलो .. बाप टाकून गेला आई खंगून मेली.. मामानं इथं आणून विकल आपल्याला.. सहा का काय ते वर्षाच असताना ...आपल्याला थोडफार वाचता येतं म्हणून मावशीने भडव्याला चार पैसे जास्तच दिले..... आणि मग पुढे ह्या धंद्यात घुसडलो गेलो.. आधी बिचकत,घाबरत मग निर्ढावत गेंड्याच्या कातडीने रोजचा खेळ मांडत राहिलो ... आपल्या नशिबात सगळे गिर्हाईक पण गांडूच आले...चांगला प्रेमळ गिर्हाईक हे असलं काही सीनेमातच होत असावं असं म्हणत,कण्हत दिवस काढत राहिलो ... शरीराच लोढण पोटासाठी ओढत राहिलो ..<br />आणि आयुष्य पलटी खावून असं आपल्या मर्जीने जगू शकू असं कधीच वाटलं नव्हतं... त्या बाईंनी येवून आपल्याला बाहेर काढलं दलदलीतून.. काहीजणींना तरी ह्यातून बाहेर पडू देत म्हणून मावशीला खूप समजावलं . इतर मावाश्यांसारखी आपली जनीआक्का हटून नाही राहिली .. तिनं पोरींवर सोपवला निर्णय .. हा... पण म्हणाली गेलात तर ह्या वस्तीच्या आसपास पुन्हा येत येणार नाही तुम्हाला .. मग मी मेले समजायचं ..<br /><br />शे पाचशे जणींतून आंपण आणि सरू ,दोघीच बाहेर पडलो बाईंसोबत... आणि शिकत सावरत आता इथे येवून मानान चार पैशे कमावतोय ....<br />किती वेळ झाला बसलोय नाही .. किती गर्दी कोणी कोणाला ओळखत नाही कोणी कोणाला टोकत नाही ..<br />अरे हा तोच पोरगा का ... पाहिलं त्यांनपण मला...... ओळखलं वाटत ..<br />"पूनम इथे कशी ..." त्यानं सवाल टाकलाच<br />"........................."<br />"ओळखल नाहीस मला पुण्यात यायचो मित्रांबरोबर तुमच्या इलाक्यात गप्पा मारायला" तो<br />"अरे तो होय तू .. तरीच म्हणत होते तुला कुठतरी पाहिलंय म्हणून ..." उगाच खोट<br />"तू एकटीच जिनं नाव सांगितलं होत आम्हाला म्हणून लक्षात राहिलीस बघ , पण इकडे एवढ्या लांब कशी.. आणि किती वेगळी दिसतेयस तू ...." त्याच्या चेहर्यावरच आश्चर्य मला स्पष्ट दिसतंय, कळतंय<br />"धंदा सुटला माझा ..आता एका स्टोरमध्ये काम करते मी ...." आणि मग त्याला सगळी हकीकत सांगितली... चेहरा उजळत गेला त्याचा ...<br />एकदम तसाच आहे हा आधीसारखा ..<br />"काय सांगतेस काय ..मस्तच ग .. खर सांगू पहिल्यांदा तुला आज असं एवढ खुश पाहतोय मी ..."<br /><br />किती मनापासून बोलतोय हा .. तेव्हाही असाच बोलायचा नाही का .. आणि आपल्याविषयी वाटणारी काळजी,दुखः ह्याच्या चेहऱ्यावर उमटायचं .. आपल्याला ह्याच्या गोर्या, बोलक्या चेहऱ्याच, पाणीदार डोळ्याचं कौतुक वाटायचं .. खूप काही बोलायचं आहे पण हा थोपवून धरतोय असं वाटायचं .. पुरुषाशी गप्पा हा चैनीचा विषय होता आणि मावशी बारीक डोळा करून पाहत रहायची म्हणून काहीच करू शकायचो नाही .. ह्याच अस्वस्थपणं जाणवतं राहायचं ....<br />आणि आता मनापासून हसत उभा आहे आपल्यासमोर ..जसं काही मोठ गवसलय ह्याला ... आणि अचानक हनुवटी पकडून चेहरा हलवलाय आपला ... किती निरागस,प्रेमळ स्पर्श हा ... एवढ्या वर्षातून पहिल्यांदा अनुभवत आहोत असा स्पर्श ...<br /><br />तेव्हाही वाटायचं नाही का आपल्याला कोणीतरी हलकेच आपली पाठ थोपटावी, हात पकडून धीर द्यावा .. आणि तेव्हाही ह्याचाच चेहेरा यायचा डोळ्यासमोर .. आपल्यासारख्या बाईकडूनही 'तसली' अपेक्षा न करणारा .. डोळ्यातून धीर देणारा ..<br />आणि आता अनपेक्षितपणे उभा आहे आपल्यासमोर आपल्या सुखाच्या क्षणी आपण वर्षानुवर्ष वाट पाहिलेला.. स्पर्श देत ...<br /><br />तेव्हा वाटायचं ह्यालाही आपल्याला असा धीर द्यायचा आहे ... पण त्याला कसलीशी भीती वाटत असावी ..मी काय विचार करेन ह्याचा कदाचित .. मला हे उमजूनही सांगता नाही आल तेव्हा तुला कि, माणसा एवढी वर्ष असले किळसवाणे,ओंगळवाणे स्पर्श अनुभवते आहे मी .. तुझ्या स्पर्शाचा चुकीचा अर्थ मी स्वप्नातही काढू शकले नसते .. पण तू इतका निरागस की मला स्पर्शाचं वाईट वाटू नये म्हणून दूर राहिलास ..मला धीर देता नाही येत म्हंणून स्वतःशी झुंजत राहिलास ...मला तुझी तगमग कळली नाही अस नाही पण माझ्या हातात काहीही नव्हत<br /><br />आणि इथे तू असा मला धीर देतो आहेस ....<br /><br />अचानक तुझा चेहरा बदललाय... कसलच अपराधीपण उमटलय तुझ्या ह्या बोलक्या चेहऱ्यावर... मला स्पर्श केलेल्या हाताकडे तू विचित्रपणे पाहत आहेस ..<br />मी न राहवून विच्रातेय.. "काय झाल रे ........"<br />तू उत्तर देवू नको देवूच्या द्विधा मनस्तिथीत .." काही नाही "<br />" बोल रे आज तरी बोल " मी पटकन बोलून गेलेय आणि तू चमकून वर पाहिलयस ..मला तू दडपलेले अनेक शब्द दिसत आहेत हे जाणवून तू चमकला आहेस ...<br />"खूप बोलावं वाटायचं तेव्हा ...पण नाही जमल .. आणि आज इथे तूला असं हात लावताना अपराधी वाटतंय .. मी भेदभाव केला असं वाटतंय...."<br />"तसाच हळवा आहेस तू अजून.. तेव्हा नाहीस केलास स्पर्श हे बरचं केलसं तू .. "<br />"................"<br />"असला जिव्हाळ्याचा स्पर्श तेव्हा केला असतास तर फक्त अजून दुखं झाल असतं ..कारण काही गोष्टी अनुभवल्या नसल्या की त्या मिळाल्या नाहीत तर आपण कशाला मुकलो आहोत हे माहित नसतं ... कोणीतरी धीराचा स्पर्श करावा असं नेहमी वाटायचं पण त्यात एवढी जादू आहे हे माहित नव्हंतं... आता जाणवतंय तू दूर राहिलास हे चांगलच केलस ... नाहीतर ती नरक यातना अजूनच असह्य झाली असती..<br /><br />आता तुझा स्पर्श मला धीर देतोय पण दुखः नाही.... वाईट वाटून घेवू नकोस ... शरीरापेक्षा मनाचे हाल किती वाईट हे माझ्यापेक्षा अजून कोण चांगल सांगू शकेल ... मनाला नसत्या शिक्षा देवू नकोस .. तूला माहित नाही तू किती धीर देवू शकतोस,आणि मला भेटलास माझ्या दोन्ही आयुष्यात हे खरच सुखकारी आहे ..हा क्षण दिलास मला ह्याबद्दल मनापासून धन्यवाद ..पण आता जाते.. तू मला दिलेला हा आनंदाचा क्षण तू काहीतरी बोलून हिरावून घेशील की काय ह्याची भीती वाटतेय ..म्हणून मी जाते.. काळजी घे ..."<br /><br />त्याच्या त्या निरागस,पाणी भरल्या डोळ्याकडे पाहत मी निघालेय ... काळोखी वाळू तुडवत ....एक सोनेरी क्षण घेवून .. जगण्यासाठी..................... मी निघालेय .......<br /><br /><div style="text-align: right;">
- मातुमैनी.</div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-78364732292791148062012-02-12T02:58:00.005+05:302012-02-12T02:58:37.558+05:30मच्छी बाजार<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimaaoiQrov7d_RXZbqg3jwi-HEX1TAmgqne_dQ7KIkodNrg42gMWhENfcgmYiSPqBN313k6fzux2A3bGdCpqRlVV05q6hr7QcgyHvXclRqT4QgqQviRPzKKHRwHuzZAOnFhF8DZc14/s1600/bazaar006.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><br />
<br />
एक संध्याकाळ. वर्सोवा कोळीवाड्याच्या कडेला नुकत्याच बोटीतून ताजे मासे भरून आलेत.<br />
<br />
फोटो निकालने आए थे, हलवा लेकर जा रहे हैं|<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2kdYqj7J9p7BNmkSBsQk10HfCS8bWhfQ_XEVbz-qw9qxXenAg2qtnlTIOD48zngk4_RBxZaCfTB2TupuNH1Y8BOSI5TrzsMCmOqYciXQtlKE2bTsLqlpdP18tZXVR1Of3LLD-uEd8/s1600/bazaar001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2kdYqj7J9p7BNmkSBsQk10HfCS8bWhfQ_XEVbz-qw9qxXenAg2qtnlTIOD48zngk4_RBxZaCfTB2TupuNH1Y8BOSI5TrzsMCmOqYciXQtlKE2bTsLqlpdP18tZXVR1Of3LLD-uEd8/s200/bazaar001.jpg" width="140" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIIM97KOWhCHDxvk5dS5Z0Z5OsuzekX8ekczjnQ0n32mdS-V4zweNM9Sr54jL6ajIYgjfrY8yBaxbT2UeU4kh8SWhJx7uyIQf3ob0qeTnpFeozABhwunn07cWmF9lvZOCEtY06Qg07/s1600/bazaar002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIIM97KOWhCHDxvk5dS5Z0Z5OsuzekX8ekczjnQ0n32mdS-V4zweNM9Sr54jL6ajIYgjfrY8yBaxbT2UeU4kh8SWhJx7uyIQf3ob0qeTnpFeozABhwunn07cWmF9lvZOCEtY06Qg07/s200/bazaar002.jpg" width="140" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7QRynuNV23uTW1qhUzsYQd1OOQKha4L5D1OS4i2wA5frB7B8cVCYgQwr-82E-jUh_iz8FDB-g2syI6D1qwRrRur1sT4FsTniYuqUfg8yXmCq1IsQtTrXJruatDoFd3ZM2wmGqA8jJ/s1600/bazaar004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7QRynuNV23uTW1qhUzsYQd1OOQKha4L5D1OS4i2wA5frB7B8cVCYgQwr-82E-jUh_iz8FDB-g2syI6D1qwRrRur1sT4FsTniYuqUfg8yXmCq1IsQtTrXJruatDoFd3ZM2wmGqA8jJ/s200/bazaar004.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSn_mxGpBS_Zy12GG5lmAWP6um8OYD_niBT2QkrbvdLEKAvN-xR_uBsSPi8_zH-z7-KGaMNRFJCGmw7QsheXx7ePwQPGM7yZPrTI2-h-NsS00hdZbAmhCD9oOnskYgmvZn_43QuAif/s1600/bazaar003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSn_mxGpBS_Zy12GG5lmAWP6um8OYD_niBT2QkrbvdLEKAvN-xR_uBsSPi8_zH-z7-KGaMNRFJCGmw7QsheXx7ePwQPGM7yZPrTI2-h-NsS00hdZbAmhCD9oOnskYgmvZn_43QuAif/s200/bazaar003.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimaaoiQrov7d_RXZbqg3jwi-HEX1TAmgqne_dQ7KIkodNrg42gMWhENfcgmYiSPqBN313k6fzux2A3bGdCpqRlVV05q6hr7QcgyHvXclRqT4QgqQviRPzKKHRwHuzZAOnFhF8DZc14/s1600/bazaar006.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEvuSl9DT7ToSvE3HyL_sn8PXbJrY0mBStxspOhFuFa2aijak4XdBxKcm4FJWL-8wAXeHFjj9EJesBLFwmp895JKIQJw1xV2RS5ny_ieL10lFYrqX6OPLA4MbiAJM5Gm4C5ZMg55bu/s1600/bazaar005.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: right;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimaaoiQrov7d_RXZbqg3jwi-HEX1TAmgqne_dQ7KIkodNrg42gMWhENfcgmYiSPqBN313k6fzux2A3bGdCpqRlVV05q6hr7QcgyHvXclRqT4QgqQviRPzKKHRwHuzZAOnFhF8DZc14/s1600/bazaar006.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: left;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimaaoiQrov7d_RXZbqg3jwi-HEX1TAmgqne_dQ7KIkodNrg42gMWhENfcgmYiSPqBN313k6fzux2A3bGdCpqRlVV05q6hr7QcgyHvXclRqT4QgqQviRPzKKHRwHuzZAOnFhF8DZc14/s200/bazaar006.jpg" width="200" /></a> </div>
<div style="text-align: left;">
<img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEvuSl9DT7ToSvE3HyL_sn8PXbJrY0mBStxspOhFuFa2aijak4XdBxKcm4FJWL-8wAXeHFjj9EJesBLFwmp895JKIQJw1xV2RS5ny_ieL10lFYrqX6OPLA4MbiAJM5Gm4C5ZMg55bu/s200/bazaar005.jpg" style="text-align: center;" width="200" />
</div>
<br />
</div>Aakashhttp://www.blogger.com/profile/11718616045444567717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-45512404833807810782012-02-10T15:05:00.003+05:302012-02-10T15:05:39.202+05:30शलौम शाब - ११<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
आता पर्यंत:<br />
<a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2011/12/blog-post.html">भाग १</a> | <a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2011/12/blog-post_03.html">भाग २</a> | <a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2011/12/blog-post_06.html">भाग ३</a> | <a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2011/12/blog-post_08.html">भाग ४</a> | <a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2011/12/blog-post_22.html">भाग ५</a><br />
<a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2011/12/blog-post_26.html">भाग ६</a> | <a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2012/01/blog-post.html#%21http://amritasyaputra.blogspot.com/2012/01/blog-post.html">भाग ७</a> | <a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2012/01/blog-post_22.html#%21http://amritasyaputra.blogspot.com/2012/01/blog-post_22.html">भाग ८</a> | <a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2012/02/blog-post.html#%21http://amritasyaputra.blogspot.com/2012/02/blog-post.html">भाग ९</a> | <a href="http://amritasyaputra.blogspot.in/2012/02/blog-post_02.html#%21http://amritasyaputra.blogspot.com/2012/02/blog-post_02.html">भाग १०</a><br /><br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieNGCRv2DBJAfKcIXX-MFmLEKtwPapymzod6Sj5aVlWHVRPqKLxIXsRJxvkFAMJ8pBqzT4kPi_w7Ik7cFb3BV3s1ysWSgn64DGdi2OtzS7tfJnJAe7sXtxXcqCtv0NFxK8hPKqOswllr25/s1600/bhaktapur027.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a>तृशिली
नदी, हिमालय आता लांब मागे सुटले होते. वेळ हा कधीच पुरा नाही पडत. काही
गोष्टी सूक्ष्म असतात म्हणून दिसत नाहीत, अन् काही प्रचंड मोठ्या असतात
म्हणून दिसत नाहीत. भेटलेल्या लोकांचे स्वभाव तर कमाल होते. एका परक्या
देशात, ओळख ना पाळख तरी आपल्यातला म्हणून घेणारे भेटले की कसलं भारी वाटतं.
(वरून तुम्ही ह्या पोस्ट अशुद्धलेखनाकडे दुर्लक्ष करत वाचलंत....) सगळेच
अनुभव इथे मोजत बसणे रटाळ वाटेल. बरेच अनुभव स्वतःपुरताच असलेले बरे असतात,
योग्य वेळी ते प्रत्येकाच्या पुढ्यात येऊन पडतात. वेळेचं महत्व म्हणतात ते
हे असावं. ना की तीन तासात १०० मार्कांचा पेपर सोडवणे. आयुष्यात काही
गोष्टी वेळेत झाल्या पाहिजे म्हणून दहावी - बारावीमधे योग्य वेळात पास
व्हावं, पण खरंच किती मुलांना इतिहास, गणित, विज्ञान, नागरिक शास्त्रचा
मनापासून आभ्यास करावसा वाटतो? (माझ्या मराठी मधे डझनभर चुका आहेत, मी पण
शेवटी पास होण्यासाठी केलेला तो आभ्यास.) वेळेच्या महत्वा पोटी जर सगळे
गग्या बनू लागले, तर Human Evolution मधे ही सगळ्यात मोठी चूक ठरेल. हजारो
वर्षांनी जर माणसाचे परत माकड झाले तर? Evolution Cycle complete होईल!
इकडे हिमालय बघितल्यापासून नझारीयाच बदलून गेलाय.<br />
<br />
कधी
वेळ काढावा लागतो, तर कधी वाचवावा लागतो. विज्ञानाच्या मदतीने आता हे
सोप्पं होतांना दिसतंय, इतकं सगळं करून पण अनुभव हा वेळेच्या डबीत बसवता
आला नाही. अनुभवाने कसलेल्या हातून होणारे ते काम, कला म्हणून ओळखल्या गेलं
पाहिजे. प्रत्येक जण आपापल्या क्षेत्रात कलाकार असतोच.<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA3-HjgFUgksC9PWxKLg-0-xbM0N-QK80SKJNWB-SC0b3tlk6qBx99Z9yASRHLtcPk8plHc3D6S-q4tgCOx1KCUvWB0XKTqKrUNIQsXLrmS8pFgKQFf91HnbrR8rSbYQDb63vChTP1iLCh/s1600/bhaktapur020.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a> सकाळी
उठल्या बरोबर बर्फाने झाकलेला हिमालय आता दिसत नसला, तरी हरकत नाही. तो
इथेच असेल हे निश्चित. पुन्हा एकदा जनरलच्या डब्यात, वर तापलेला सूर्य.
गाडीची सावली पण गाडी बरोबर पळतेय. दिवस सरकतो तसं गाडीच्या नवीन सावल्या
दिसतात. मग एक धासू वाक्य जुळलं - "माणसाची पारख त्याच्याकडे बघून नाही, तर
त्याच्या सावली कडे बघून करावी. तो उजेडाच्या कुठल्या दिशेला उभा आहे
ओळखणं सोपं जातं." वाह मग स्वतःवर खुष होऊन आळस देत जनरल डब्याच्या
सह-प्रवाश्यांच्या गप्पांमध्ये रंगलो.<br /><br />आता परवाची गोष्ट,
मित्रांबरोबर चायनीज खायला गेलो होतो. तिथल्या नेपाळी वेटरला "दाई" म्हणून
हाक मारली. त्याने एकदम हसून बघितलं. कदाचीत त्याला कोणी त्याच्या भाषेत
"दादा" म्हणणारा आज भेटेल वाटलं नसेल.<br />
<br />
तुम्ही कधी निघताय मग?<br />The only rules that really matter are these: what a man can do and what a man can't do.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA3-HjgFUgksC9PWxKLg-0-xbM0N-QK80SKJNWB-SC0b3tlk6qBx99Z9yASRHLtcPk8plHc3D6S-q4tgCOx1KCUvWB0XKTqKrUNIQsXLrmS8pFgKQFf91HnbrR8rSbYQDb63vChTP1iLCh/s1600/bhaktapur020.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA3-HjgFUgksC9PWxKLg-0-xbM0N-QK80SKJNWB-SC0b3tlk6qBx99Z9yASRHLtcPk8plHc3D6S-q4tgCOx1KCUvWB0XKTqKrUNIQsXLrmS8pFgKQFf91HnbrR8rSbYQDb63vChTP1iLCh/s200/bhaktapur020.jpg" width="138" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieNGCRv2DBJAfKcIXX-MFmLEKtwPapymzod6Sj5aVlWHVRPqKLxIXsRJxvkFAMJ8pBqzT4kPi_w7Ik7cFb3BV3s1ysWSgn64DGdi2OtzS7tfJnJAe7sXtxXcqCtv0NFxK8hPKqOswllr25/s1600/bhaktapur027.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieNGCRv2DBJAfKcIXX-MFmLEKtwPapymzod6Sj5aVlWHVRPqKLxIXsRJxvkFAMJ8pBqzT4kPi_w7Ik7cFb3BV3s1ysWSgn64DGdi2OtzS7tfJnJAe7sXtxXcqCtv0NFxK8hPKqOswllr25/s200/bhaktapur027.jpg" width="141" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz2anXg9Ck0EaXxmR4Y2FqCqIIu9J3hsoXYEtKTEts4k8NCAebHEWqgMZUdDiBRny62Fxn1QpDIPc2Q1QFuu4ejEwVvyeLudX0HfT5vAvll03TL6kDSzjFowYRjkKr2ZC7M4sYj6Haq65U/s1600/bhaktapur016.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz2anXg9Ck0EaXxmR4Y2FqCqIIu9J3hsoXYEtKTEts4k8NCAebHEWqgMZUdDiBRny62Fxn1QpDIPc2Q1QFuu4ejEwVvyeLudX0HfT5vAvll03TL6kDSzjFowYRjkKr2ZC7M4sYj6Haq65U/s200/bhaktapur016.jpg" width="138" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieNGCRv2DBJAfKcIXX-MFmLEKtwPapymzod6Sj5aVlWHVRPqKLxIXsRJxvkFAMJ8pBqzT4kPi_w7Ik7cFb3BV3s1ysWSgn64DGdi2OtzS7tfJnJAe7sXtxXcqCtv0NFxK8hPKqOswllr25/s1600/bhaktapur027.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz2anXg9Ck0EaXxmR4Y2FqCqIIu9J3hsoXYEtKTEts4k8NCAebHEWqgMZUdDiBRny62Fxn1QpDIPc2Q1QFuu4ejEwVvyeLudX0HfT5vAvll03TL6kDSzjFowYRjkKr2ZC7M4sYj6Haq65U/s1600/bhaktapur016.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm_dx0ZYJHQb9sAhwtB2is6Tb_RHW6dqoUhPiLxe9vSQwPsEm2IlpYcYgqnuB5Me6dyK7KOo51aq3QwZAXUfbrSxlwh20rKrNhV3UyHVYvzayIeEE8x7AQA2H-cPOYU-cRDriP0V1S6Pvq/s1600/bhaktapur022.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm_dx0ZYJHQb9sAhwtB2is6Tb_RHW6dqoUhPiLxe9vSQwPsEm2IlpYcYgqnuB5Me6dyK7KOo51aq3QwZAXUfbrSxlwh20rKrNhV3UyHVYvzayIeEE8x7AQA2H-cPOYU-cRDriP0V1S6Pvq/s200/bhaktapur022.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu0S4_sc3nKqxCkdDrpkSH0WX3orFqajsKUYPol36YvwSChEhyphenhyphenWZ8LC5nd8nUVEyOdf5C8ee5qqHC0kUlsgxb09KuDcBE9wnb_ytAtcKl23QA38LgHhwBC8z5Up-v6AyRAORrctFiDNJEY/s1600/bhaktapur021.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu0S4_sc3nKqxCkdDrpkSH0WX3orFqajsKUYPol36YvwSChEhyphenhyphenWZ8LC5nd8nUVEyOdf5C8ee5qqHC0kUlsgxb09KuDcBE9wnb_ytAtcKl23QA38LgHhwBC8z5Up-v6AyRAORrctFiDNJEY/s200/bhaktapur021.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizgnJBVbdPMX5qoMcyMl3ZBEwFjme0QYFQAsacPmTVWfi2CczVOd25omlG1bxWxcBINkHBBnksPifWCPoIrQ5hiRUIRoV5VWAjwNAhT8BXkM8ky31D4VDeDAMSzg0PEg0Neisy_opYSqJ7/s1600/bhaktapur026.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizgnJBVbdPMX5qoMcyMl3ZBEwFjme0QYFQAsacPmTVWfi2CczVOd25omlG1bxWxcBINkHBBnksPifWCPoIrQ5hiRUIRoV5VWAjwNAhT8BXkM8ky31D4VDeDAMSzg0PEg0Neisy_opYSqJ7/s200/bhaktapur026.jpg" width="141" /></a></div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-5082671907313875702012-02-02T19:23:00.002+05:302012-02-02T19:23:34.930+05:30शलौम शाब - १०<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5mdU-W7oWPrgZF75wq1OsmwFG4dSKdy9bZoUbk8HtLeZXdEWHg4FA0ZuwqVNN-SqR6bckhGjKM2DUioLnnxJLrRa6ZmnaNEPKKnMkjag2lTLLNjX09a0SC-zfqx4dWWtS6i_zqUWpR2UU/s1600/bhaktapur009.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><span style="font-size: x-large;">का</span>ठमांडू
आणि पाटण मधून बागमती नदी वाहते. पाटण देखील भारतापुरसारखेच एक इतिहासिक
मोल असलेली जागा. सकाळची एक पटकन चक्कर मारून परत फिरलो. मामाचे एक मित्र
काठमांडूत असतात. त्यांची पण भेट घ्यावी, म्हणून त्यांना फोन केला. सकाळ
संध्याकाळचे जेवण त्यांच्या बरोबर घेण्याचा आग्रह केला. संध्याकाळी
तारांकित हॉटेल मधे जेवण, तर सकाळी नाश्त्यासाठी गुरवार असून सुद्धा
माझ्या करता ऑम्लेट. त्यांना एकच हळहळ होती, "आधी फोन का नाही केला. आता
सगळं बघून झाल्यावर भेटलास आम्हाला." राजभंडारी परिवार सोबत गप्पा आणि
जेवणाचे वेग-वेगळ्या पदार्थांचा आस्वाद घेऊन नेपाळ होऊन परतायचे विचार येऊ
लागले.<br />
<br />
कुठे
तरी दिलेल्या वेळेत पोहचण्यात ती मजा नाही, जी मनात येईल तेंव्हा प्रवास
करण्यात आहे. नवीन लोक, स्वभावांची ओळख वाढवत. कदाचीत ही लोक मला पुन्हा
कधी भेटणार देखील नाही, पण कुठेतरी ह्यांच्या स्वभावाची/विचारांची नोंद
घेतल्या गेली होती. कधी एखाद्या बाबतीत आत्मविश्वास असल्यास, आपण त्याची
चिंता करत नाही. ती गोष्ट नेमकी कशी होणार, हे आतून बाहेरून माहिती असतं.
तिच्यात ना आपण सौंदर्य बघतो, न तिच्यातल्या खुबी बघून भारावून जातो.
म्हणूनच मी इथले रस्ते फिरतांना त्यांच्या प्रेमात पडायचो. हेच ते रस्ते
होते, जे मला माझ्या मनात येईल त्या ठिकाणी पोहचवत. त्यांनी मला कधी कमीपण
नाही दिला. तुम्ही कधी अश्या माणसाला भेटला आहात का, जो शुक्रवार पेठेचे
कौतुक करतोये. स्वारगेट बस स्थानकाचे भव्य रूपाचे वर्णन करतो आहे. एकदा काय
सगळं घिसा-पिटा वाटू लागलं की मग नवीन जागेचा शोध घ्यावा. कोण जाणे तिथले
माणसं आणि त्यांचे राहणीमान बघून आपल्याला स्वतःमधे काही नवीन बदल
घडवण्याची प्रेरणा मिळेल. नुसता प्रवास करून, तिथले पर्यटन स्थळे पाहून
फिरून येण्यात काय ठेवलंय? अश्या फिरण्यात जर तुम्ही तिथली गर्दी आणि
मुंबईच्या लोकल मधल्या गर्दीची तुलना करत राहिलात, तर तुम्ही किती वेळ
फिरलात?<br />
<br />
<br />
अजून आपण एवोल्युशनच्या एका transit stage मधे आहोत. माणूस स्थायिक
झाला हे निश्चित, पण ह्यात त्याची mobility hamper झाली आहे. माणसाने आता
फक्त कामा पुरताच फिरावे? स्वतःच्या भौतिक previlages चे गुलाम बनून
राहावे? Needs आणि previlages मधे फरक आहे. नेमकं साला रोटी कपडा आणि मकान
मधे आय-फोन घुसला आणि आम्ही सगळे चक्रावून गेलो! ह्यातून बाहेर पडायचा
रस्ता आपण सर्व आप-आपल्या परीने शोधू पाहतो आहोत. <br />
<br />
आयुष्य
म्हणजे नुसतेच गाठीशी चार पैसे जमवणे. आपल्या अडचणीच्या वेळी खर्च करायचे
हे नक्कीच नसावे. ह्या पेक्षा मोठा हेतू क्वचितच कुठे दिसतो. शेवटी
सगळ्यांचा एकच शोध चालू आहे, आनंद प्राप्तीचा.<br />
<br />
उद्या इथून गोरखपूर गाठायचे.<br />
तिथून पुढे कुठे जायचे ते मला ठाऊक नाही.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2s22wP9ws4h3UmIEcAbPw65DLxoDQ00ominlkTWLyrn1FgUwO86YwD3Xm3SSzHe2XtOdMEXR6rdFnHokY2xypDM3lylzSxqdEEU4zr0fRbUb8asKgQwNrtHIQSrmSB_xOrOgMVaOK2VVQ/s1600/bhaktapur014.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2s22wP9ws4h3UmIEcAbPw65DLxoDQ00ominlkTWLyrn1FgUwO86YwD3Xm3SSzHe2XtOdMEXR6rdFnHokY2xypDM3lylzSxqdEEU4zr0fRbUb8asKgQwNrtHIQSrmSB_xOrOgMVaOK2VVQ/s200/bhaktapur014.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwwbWJw1uk_uAU1jGaI8ivm4xDCI-rcdQCCMVd3REIFtpyEHTtB4Ci-Votquo5O_SmAYD6npfuytu3UR3oY-0znR0WoxZvWtJxKkE-FF6wcPNTn5FblYIZSHydOZJNv4TIzU-KZ97_mIPS/s1600/bhaktapur008.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwwbWJw1uk_uAU1jGaI8ivm4xDCI-rcdQCCMVd3REIFtpyEHTtB4Ci-Votquo5O_SmAYD6npfuytu3UR3oY-0znR0WoxZvWtJxKkE-FF6wcPNTn5FblYIZSHydOZJNv4TIzU-KZ97_mIPS/s200/bhaktapur008.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxdl6HhHHkk88FpJ1b3udLw0s0K80sVBGnXpQK9EpDDr6CosD2HEnD3eCf4TtRLXiaCz-j6wGuUdvDerUZI2haemLTy_iHFpdlxyh9BlWdMds3IJUbSU-dS8oIcQzxoRP2yQaYaAxjWEJB/s1600/bhaktapur015.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh75WZXsvqUqTtYf4Y96XLv88Aw18V8wwB_d7zZJr0OBXCuZdRswu0EC3yJs5qi-nQgSNwIfazy6CKpYvqFp7Phg_IjgfKa2E9qOpIiXPQxlVvoJX4SU0k0DqIn588p5bsxX2WwrJrlWCwO/s200/bhaktapur019.jpg" width="200" /></a> </div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxdl6HhHHkk88FpJ1b3udLw0s0K80sVBGnXpQK9EpDDr6CosD2HEnD3eCf4TtRLXiaCz-j6wGuUdvDerUZI2haemLTy_iHFpdlxyh9BlWdMds3IJUbSU-dS8oIcQzxoRP2yQaYaAxjWEJB/s1600/bhaktapur015.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxdl6HhHHkk88FpJ1b3udLw0s0K80sVBGnXpQK9EpDDr6CosD2HEnD3eCf4TtRLXiaCz-j6wGuUdvDerUZI2haemLTy_iHFpdlxyh9BlWdMds3IJUbSU-dS8oIcQzxoRP2yQaYaAxjWEJB/s200/bhaktapur015.jpg" width="200" /></a> </div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS8VPrjmgmsEzmDU2CT69XV9rYqC3rcMapGeBdl7uGkZYWAJOiIVa9SjZ1cIOnKze2QDsvNi4WtS88qkPC7JYQhuTfr61Cm8dFzhcTMRW0ZRpBmV7CfodtoW2WWF_r0Y2mRYb_-uSS3HlV/s1600/bhaktapur010.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS8VPrjmgmsEzmDU2CT69XV9rYqC3rcMapGeBdl7uGkZYWAJOiIVa9SjZ1cIOnKze2QDsvNi4WtS88qkPC7JYQhuTfr61Cm8dFzhcTMRW0ZRpBmV7CfodtoW2WWF_r0Y2mRYb_-uSS3HlV/s200/bhaktapur010.jpg" width="137" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5mdU-W7oWPrgZF75wq1OsmwFG4dSKdy9bZoUbk8HtLeZXdEWHg4FA0ZuwqVNN-SqR6bckhGjKM2DUioLnnxJLrRa6ZmnaNEPKKnMkjag2lTLLNjX09a0SC-zfqx4dWWtS6i_zqUWpR2UU/s1600/bhaktapur009.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5mdU-W7oWPrgZF75wq1OsmwFG4dSKdy9bZoUbk8HtLeZXdEWHg4FA0ZuwqVNN-SqR6bckhGjKM2DUioLnnxJLrRa6ZmnaNEPKKnMkjag2lTLLNjX09a0SC-zfqx4dWWtS6i_zqUWpR2UU/s200/bhaktapur009.jpg" width="137" /></a></div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-83916838465714121592012-02-02T02:31:00.000+05:302012-02-02T02:31:05.263+05:30शलौम शाब - ९<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: x-large;">इ</span>थल्या थंडीची सवय पडली होती. तापमान ४ डिग्री
सेल्सियस पर्यंत जाऊन आलं, तरी ही थंडी बोचरी वाटत नाही. इथे इतक्या दूर
बसून सगळं काही ओळखीचं वाटू लागलं आहे. प्रत्येक जागेची एक खुबी असते. एकदा
काय तुम्ही नव्या ठिकाणी आलात, की इथली प्रत्येक गोष्ट आपल्यासाठी नवीन.
कुठलीही वस्तू पहिल्यांदा बघतांना मजाच वाटते. नजर इकडे तिकडे पडत असते,
येईल त्या बऱ्या-वाईट अनुभवाची परवा न करता ते सगळे गाठीशी ठेवतो. काही
दिवसांनी मी पुन्हा मुंबईत असीन, तिकडे अगदी सराईत मुंबईकर असल्या सारखा
फिरीन. इराण्याच्या दुकानातल्या त्या सुंदर जुन्या खुर्च्याचं नवल नसेल
मला, ना स्टेशनवर तुंबलेल्या गर्दीची भीती. आज काठमांडू पण मला ओळखीचे वाटू
लागलंय. ह्या शहराची जादू आता माझ्यावरून उतरते आहे. आपण कितीही दूर गेलो
तरी आपल्या विचारांची आणि स्वभावाची वाही नेहमी आपल्या सोबत असते. हेच
विचार आणि हाच स्वभाव आपल्याला तिथे पण दिसून येतो. का नाही मग सगळं ओळखीचं
वाटणार? मग ह्या वहीचे नवीन पान उघडणे नवीन विचारांची नोंद करून बघितले
पाहिजे.<br />
<br />
आज एखादा नेपाळी सिनेमा बघावा म्हंटलं, पण इथे नेपाळी सिनेमा पेक्षा
शाहरुखच्या रा-वन ची चलती होती. विषय मिटवून भारतापुर शहर बघायला निघालो.
इथून एक तासाचं अंतर आहे. ह्या शहराला खूप इतिहास आहे. वास्तुकला
बघण्यासारखी आहे. इथले रस्ते बघून मला शाळेत एका धड्यातल्या चित्रातले
stone cobbled road आठवले. सकाळची कामं उरकून बायका स्वेटर विणत होत्या,
काही धान्य निवडत. पुरुष मात्र कॅरम खेळण्यात रमले होते. एका ठिकाणी थांका
पेन्टिंग स्कूल होती. काही लहान मुलं एका घोळक्यात त्यांच्या मास्तरांचे
निरीक्षण करत होते. काही मोठी मंडळी मात्र स्वतः होऊन चित्र घडवत होते.
त्यात एक सगळ्यांपेक्षा जास्त अनुभव असलेला विद्यार्थी एक अत्यंत कोरीव
थांका रंगवत होता. तो इतरांसारखे कागदावर रंगवत न्हवता. ह्या चित्रांमध्ये
symmetry खूप ठिकाणी दिसून येत होती. तिथल्या एका मास्तरने मला माहिती
सांगितली. ह्या चित्रांचा वापर गौतम बुद्धांची शिकवण येत्या पिढी-दार
पिढीला शिकवण्यासाठी केल्या जातो. जसे आपल्या शाळेत विज्ञान शिकवणाऱ्या बाई
periodic table चा हे मोठा चार्ट घेऊन येत, तसं असावं हे. शिकवणीचे
चित्रिकरण करण्याची हे सगळ्यात सुलभ आणि सरल पद्धत. हे सुती कापडावर अथवा
सिल्कवर रंगवल्या जातं. ह्यात वापरलेले रंग पाल्या पासून किंवा रंगीत
दगडांची भुकटी करून त्यात
गोंद मिसळून बनवल्या जातात. इथे एक मुलगा सोन्याच्या छोट्याशा तुकड्याला
उगाळून बनवलेल्या सोनेरी रंगाने त्याच्या चित्र रंगवत होता. आज ह्या
चित्रांना commercial scale वर पण मागणी आहे. ही कला आत्मसात करण्यासाठी ६
ते ७ वर्ष ह्या मुलं नेमाने येऊन इथे शिकतात. तुम्हाला जर काही थांका चित्र
बघायची असतील तर मुंबईच्या छत्रपती शिवाजी महाराज वस्तुसंग्रहालयला जरूर
भेट द्या.<br />
<br />
<br />
<br />
दरबार चौकात पर्यटकांची प्रचंड गर्दी लोटली होती. तिथल्याच एका
छोट्याशा घर वजा उपहारगृहात जेवण मागवलं. हे एक तिबेटी उपहारगृह होतं.
फ्राईड मोमो मागवले. समोर पाटी "टोंगबा - हॉट बिअर" ची पाटी वाचली. ठरलं तर
मग, हॉट बियर हा काय प्रकार आहे तपासून बघायचा. थोड्यावेळात माझ्यासमोर
एका मोठ्या अल्युमिनियमच्या पेल्यात अल्युमिनियमचा straw टाकला होता. वरून
झाकणी. त्याने एक मोठा थर्मास भरून गरम पाणी आणले. पेल्याची झाकणी उघडली,
त्यात आंबवलेली नाचणी होती. त्यात गरम पाणी ओतलं. अल्युमिनियमची नळी खालून
चपटी केली होती, त्या मुळे नाचणी वर येत नसे. चवीला तुरट अशी टोंगबा त्या
उपहारगृहाच्या मालकाला कडून मग हिला बनवण्याची पद्धत माहिती करून घेतली.
आधी नाचणी आणि "मार्छा" (हा काय प्रकार असतो मला माहिती नाही, पण हा तितकाच
जरुरी घटक आहे.) आधी शिजवून एका भांड्यात हवा बंद करून ठेवल्या जाते. ६
महिने आंबवलेल्या ह्या नाचणी मधे गरम पाणी मिळवून टोंगबा पेश केली जाते.
टोंगबा मधे ६-७ % अल्कोहोल असते. एकदा चवीची सवय पडली, की रुचकर लागते.
राक्षी बनवण्याची पण पद्धत सारखीच आहे, फक्त राक्षी बनवतांना तांदूळ देखील
वापरता येतात. तांदळाची राक्षी एक महिन्यात आंबते, नाचणीची सहा महिन्यात.
थर्मास मधे ५-६ वेळा ग्लास भरता येईल इतके पाणी होतं. इथल्या थंडी करता ही
बियर खरंच एक उत्तम पेय आहे. सोबत फ्राईड मोमो होतेच. बढिया वाफाळलेल्या
मोमो बरोबर टोंगबाने मजा आणली.<br />
<br />
<br />
इकडे तिकडे फिरून भटकून आलो. मला इथून लगेच निघायची इच्छा
न्हवती. एका ठिकाणी एक toy-maker दिसला. तो काही घोडे बनवत होता. मी सहज
त्याला विचारलं, की मी त्याला मदत करू शकतो का म्हणून. त्याने सगळ्यात
सोप्पं काम मला दिलं, खिळे ठोकून सगळे तुकडे एकत्र जोडायचे. बसल्या बसल्या
सगळ्या घोड्यांचे अव्यय जोडून झाले. घोड्यांची फौज उभी झाली होती. गप्पा
मारता मारता सगळे घोडे उभे झाले. घराच्या व्हरांड्यात बसून खेळणी बनवणाऱ्या
ह्या toy-maker चा आणि त्याच्या बायकोचा फोटो काढून तिथून निघालो.<br />
<br />
<br />
परत येतांना सहज मनात विचार आला, ह्या सर्व ठिकाणी हिंडून फिरून अनुभव
घेतांना मला स्वतःला अनेक तडजोडी करायला लागायच्या. इथल्या प्रत्येक
अनुभवाचा आस्वाद घेण्याकरता आधी आजू-बाजूच्या परिसरात मिसळून जाणे महत्वाचे
वाटते. पण कदाचीत असं तर नाही, की ह्या adjusting स्वभावामुळे मी आपला
स्वतः भोवती स्वतःच्या कम्फर्ट झोन बनवून त्यातच संपूर्ण नेपाळ बघ्तोये. हे
काहीतरी वेगळं होतं. असं तर नाही म्हणून आज सकाळ पासून मला ह्या
इलाक्याच्या अनोळखीपणा ओसरून गेल्या सारखा वाटत होता. कदाचीत हे एका विशष्ट
साचेबद्ध विचारसरणी मुळे असावे. खरंतर विचारांच्या तारेला वाटेल तो आकार
देता येऊ शकतो, नाही का? आपलं उगाच हिच ती पूर्व दिशा समजून आपण आपल्याच
वर्तुळातल्या पूर्व दिशे कडून सूर्य उगवायची वाट बघतोये असं वाटतं.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg3gXW2vdUIFwJYe1JDPhJXNtxRPF2c8lbLaJhXDc_hbnuQKrBNvraMuZdjZ0ndeLJs8xfYu_-7WCCqWJPzPrrQcGzQnIgyF6HBOBQABJWM5I3VzshbV9c3ntRFTwhGUjfrsqsOm0HPYFU/s1600/bhaktapur001.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg3gXW2vdUIFwJYe1JDPhJXNtxRPF2c8lbLaJhXDc_hbnuQKrBNvraMuZdjZ0ndeLJs8xfYu_-7WCCqWJPzPrrQcGzQnIgyF6HBOBQABJWM5I3VzshbV9c3ntRFTwhGUjfrsqsOm0HPYFU/s1600/bhaktapur001.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg3gXW2vdUIFwJYe1JDPhJXNtxRPF2c8lbLaJhXDc_hbnuQKrBNvraMuZdjZ0ndeLJs8xfYu_-7WCCqWJPzPrrQcGzQnIgyF6HBOBQABJWM5I3VzshbV9c3ntRFTwhGUjfrsqsOm0HPYFU/s200/bhaktapur001.jpg" width="136" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiydxb_IXnaeVJSRbHksYcMY0WoWEZPaIMoN4H4EnxdjUFIUalWU_F1Rgs2BuKgSSjhe8dT3US3Yr-pagPItIf14lTzJoCVR0mcvEg7tb9Jxf8C3YIZhpAXYsL3XHElOrnisi_zsAFOu2aW/s1600/bhaktapur023.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiydxb_IXnaeVJSRbHksYcMY0WoWEZPaIMoN4H4EnxdjUFIUalWU_F1Rgs2BuKgSSjhe8dT3US3Yr-pagPItIf14lTzJoCVR0mcvEg7tb9Jxf8C3YIZhpAXYsL3XHElOrnisi_zsAFOu2aW/s200/bhaktapur023.jpg" width="140" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYAPd_9FQEIfLwE8zFVMlwWIonrw6uRd5pWynYRT0XGPSouOVmPHKG66IrEn1uSlQXiug8WNa-9sfMbVcWYyOXMnJCoB3TQEhWPBxNM0MeKCGh_0kT2eDvQK10NWf1wWqVhySGfIc6jTrs/s1600/bhaktapur006.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYAPd_9FQEIfLwE8zFVMlwWIonrw6uRd5pWynYRT0XGPSouOVmPHKG66IrEn1uSlQXiug8WNa-9sfMbVcWYyOXMnJCoB3TQEhWPBxNM0MeKCGh_0kT2eDvQK10NWf1wWqVhySGfIc6jTrs/s200/bhaktapur006.jpg" width="125" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5FGfn3tddOGPQRyLyvzJ8U_ToR6u3pbNqR9ILswNlkoS6FSsvjUlVX5V9eABc5cd1egkrQnKmFtrf-SpIOw5gn9BTYMCgSvYHJA-GRh5VIbXC55QznqtyRZPWIF_FyyaK2rkzmVw5hqEu/s1600/bhaktapur002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9AfETl2QvHjM47mzPbIgEZz7py4z2Jzn-RJKpSrI2_NKQDYJ9dOB0u1RNw1D8_Oe2gx7NnpxeyiSGUcubq1sqkzq031VF5-N3fMgfQcBLmTwQ7p6qpIpjdhaKjLQP_9q8xAfgTwm-1nXC/s1600/bhaktapur004.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9AfETl2QvHjM47mzPbIgEZz7py4z2Jzn-RJKpSrI2_NKQDYJ9dOB0u1RNw1D8_Oe2gx7NnpxeyiSGUcubq1sqkzq031VF5-N3fMgfQcBLmTwQ7p6qpIpjdhaKjLQP_9q8xAfgTwm-1nXC/s200/bhaktapur004.jpg" width="200" /></a> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwMUSQ_UuP8oVAe9ZtiCOp5BeYuC4opCFqwHDsME0w5prfyEPBinAhjoLASS7rbXdn6_AlbGuppF8He5NE1WzL5mpBzlUzrj1p7CJGpgBR8SkJ0_u1uqlFtA9B2En9etffBJ6LilpFgnhz/s1600/bhaktapur012.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwMUSQ_UuP8oVAe9ZtiCOp5BeYuC4opCFqwHDsME0w5prfyEPBinAhjoLASS7rbXdn6_AlbGuppF8He5NE1WzL5mpBzlUzrj1p7CJGpgBR8SkJ0_u1uqlFtA9B2En9etffBJ6LilpFgnhz/s200/bhaktapur012.jpg" width="200" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgprznYJVEFpdmV5RdtrIKVk65-OdTK_y9OtrBvfErIYzc9QhvOzpV_ppXltshe2aYml5AtOQvJNRmhyYi3-g_wnQmCW5yUu9BfPc_cCqqaATGQpEqymRc5mrrAFz3_L-8pdOw6-GdnN_Tp/s1600/bhaktapur003.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9AfETl2QvHjM47mzPbIgEZz7py4z2Jzn-RJKpSrI2_NKQDYJ9dOB0u1RNw1D8_Oe2gx7NnpxeyiSGUcubq1sqkzq031VF5-N3fMgfQcBLmTwQ7p6qpIpjdhaKjLQP_9q8xAfgTwm-1nXC/s1600/bhaktapur004.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwMUSQ_UuP8oVAe9ZtiCOp5BeYuC4opCFqwHDsME0w5prfyEPBinAhjoLASS7rbXdn6_AlbGuppF8He5NE1WzL5mpBzlUzrj1p7CJGpgBR8SkJ0_u1uqlFtA9B2En9etffBJ6LilpFgnhz/s1600/bhaktapur012.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPmC14rICB70kcLPlL9YTNQuopDHNtSgarQDV-nvagQEV2j6evlWcGFFngzxk4YXZU1Gw6OHUPIl022wgjcipdPO4KCZBn56Ta1oH3WSSJZIUahN80qtoVt1GKAdMTqPq6INwteAt0xF4G/s1600/bhaktapur011.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPmC14rICB70kcLPlL9YTNQuopDHNtSgarQDV-nvagQEV2j6evlWcGFFngzxk4YXZU1Gw6OHUPIl022wgjcipdPO4KCZBn56Ta1oH3WSSJZIUahN80qtoVt1GKAdMTqPq6INwteAt0xF4G/s200/bhaktapur011.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX1TGJ_jqmSkrAxhgYoSEkpETePqTgDQx46Y41WHqwWbbTZF18LUDv-urmcoISAQoIchVf7oFAjoPK0RS5IdwZ49J973auhYFRR_9_tnV0cjYvIqaN2xSHvEAYZncrFYwfAPNgPQsS29eE/s1600/bhaktapur005.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX1TGJ_jqmSkrAxhgYoSEkpETePqTgDQx46Y41WHqwWbbTZF18LUDv-urmcoISAQoIchVf7oFAjoPK0RS5IdwZ49J973auhYFRR_9_tnV0cjYvIqaN2xSHvEAYZncrFYwfAPNgPQsS29eE/s200/bhaktapur005.jpg" width="200" /></a> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbwBPs4L1w1ib3IRgvbPCHGxBhKq1SJ6mGA_eOQ-m9ew_VKmqA7Kx6q3vCWyeIyQX1EKOmV9BrYhOh8IcX-XyhXxw-BbgKrt2y_sUzTv-O9JkwZjUEwErXeIP6Xn7VZmaam5vAbT_QUGVi/s1600/bhaktapur013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="153" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbwBPs4L1w1ib3IRgvbPCHGxBhKq1SJ6mGA_eOQ-m9ew_VKmqA7Kx6q3vCWyeIyQX1EKOmV9BrYhOh8IcX-XyhXxw-BbgKrt2y_sUzTv-O9JkwZjUEwErXeIP6Xn7VZmaam5vAbT_QUGVi/s400/bhaktapur013.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv2vDMxPxVWiEuMK9uP6ZV3PWux0U_BkYpulRUDVvk-0nBSEljAbbGoqu9Sf3SGsDTgXaZUbGcreZy_LaMJ1ftnUtVDoUgvAz1BaxIX3VPi36NmXmcp2mZMfGvU3dJkpoFk3IP1Rb_5lJg/s1600/bhaktapur024.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv2vDMxPxVWiEuMK9uP6ZV3PWux0U_BkYpulRUDVvk-0nBSEljAbbGoqu9Sf3SGsDTgXaZUbGcreZy_LaMJ1ftnUtVDoUgvAz1BaxIX3VPi36NmXmcp2mZMfGvU3dJkpoFk3IP1Rb_5lJg/s200/bhaktapur024.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8tC90hmFTJtgGpkmCxX0_kPope-OVT9QzVu-W-c-Rhx4IIwBHWLNTll8mhCYQtwmBZiRx3h0I_O0P1INQQKPKEY5Uv_xy5n5i0gcI3oORcvOPOnwE7unuNmWWxwXp1pCjB6GqYXJSrWLS/s1600/bhaktapur025.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8tC90hmFTJtgGpkmCxX0_kPope-OVT9QzVu-W-c-Rhx4IIwBHWLNTll8mhCYQtwmBZiRx3h0I_O0P1INQQKPKEY5Uv_xy5n5i0gcI3oORcvOPOnwE7unuNmWWxwXp1pCjB6GqYXJSrWLS/s200/bhaktapur025.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv2vDMxPxVWiEuMK9uP6ZV3PWux0U_BkYpulRUDVvk-0nBSEljAbbGoqu9Sf3SGsDTgXaZUbGcreZy_LaMJ1ftnUtVDoUgvAz1BaxIX3VPi36NmXmcp2mZMfGvU3dJkpoFk3IP1Rb_5lJg/s1600/bhaktapur024.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5FGfn3tddOGPQRyLyvzJ8U_ToR6u3pbNqR9ILswNlkoS6FSsvjUlVX5V9eABc5cd1egkrQnKmFtrf-SpIOw5gn9BTYMCgSvYHJA-GRh5VIbXC55QznqtyRZPWIF_FyyaK2rkzmVw5hqEu/s1600/bhaktapur002.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5FGfn3tddOGPQRyLyvzJ8U_ToR6u3pbNqR9ILswNlkoS6FSsvjUlVX5V9eABc5cd1egkrQnKmFtrf-SpIOw5gn9BTYMCgSvYHJA-GRh5VIbXC55QznqtyRZPWIF_FyyaK2rkzmVw5hqEu/s200/bhaktapur002.jpg" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgprznYJVEFpdmV5RdtrIKVk65-OdTK_y9OtrBvfErIYzc9QhvOzpV_ppXltshe2aYml5AtOQvJNRmhyYi3-g_wnQmCW5yUu9BfPc_cCqqaATGQpEqymRc5mrrAFz3_L-8pdOw6-GdnN_Tp/s1600/bhaktapur003.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgprznYJVEFpdmV5RdtrIKVk65-OdTK_y9OtrBvfErIYzc9QhvOzpV_ppXltshe2aYml5AtOQvJNRmhyYi3-g_wnQmCW5yUu9BfPc_cCqqaATGQpEqymRc5mrrAFz3_L-8pdOw6-GdnN_Tp/s200/bhaktapur003.jpg" width="200" /></a><br />
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-53116860773030713832012-01-22T18:37:00.001+05:302012-01-22T19:06:28.420+05:30शलौम शाब - ८<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
आज काठमांडू मधल्या लहान - मोठ्या गल्ल्या फिरून यायचं ठरवलं. थामेल
मधली रौनक संध्याकाळी बघण्यासारखी असते. सुरवात परत एकदा गौशाला कडून
करायची होती. पशुपतीनाथचं मंदिर बाय-पास करून सरळ घाटावर जाऊन सकाळचा वेळ
काढावा म्हंटलं. पशुपतीनाथ मंदिर हे बागमती नदी किनाऱ्यावर आहे. मंदिराच्या
मागे घाट आहे. मंदिरात शिव लिंगावर होणाऱ्या अभिषेकचा तीर्थ एका गोमुखातून
बागमती नदीत वाहत जातं. हिमालयातून वाहत येणाऱ्या ह्या नदीत आता
दुनियाभरच्या गोष्टी निर्माल्यच्या नावाखाली येऊन पडतील. नदीचा आणि
प्रदूषणाचा ही पहिली भेट. एका बाजूने एक प्रेत आले. जमलेल्या गोऱ्यांना
"हिंदू क्रिमेशन" म्हणून त्यांच्या गाईडने सांगितलं. थंडीमधे सकाळी सकाळी
वैतागून गाईडला पैसे दिले आहेत म्हणून निघालेली युरोपीयन म्हातारी पण थोडा
रस घेऊन "हिंदू क्रिमेशन" पाहू लागली. बऱ्याच जणांना त्याचा विडियो रेकॉर्ड
करावसा वाटला. त्यात एकाच्या गळ्यात २ भारीतले SLR दिसले. 70-200 mm एल
सिरीजचा वापर एका अंतिम क्रियेचे फोटो काढण्यासाठी उपयोगी पडतांना बघून मला
पण हसू आलं. घाटाच्या ह्या बाजूला कुज-बुज वाढू लागली. कोणाला कशाचं
कुतूहल वाटेल हे सांगणं खरंच मुश्कील आहे. हा माणूस, ह्या "हिंदू क्रीमेशन"
चे फोटो काय म्हणून दाखवणार आहे कोण जाणे. तरी नशीब इथे प्रेत नदीत सोडून
द्यायची पद्धत बंद केलीये.<br />
<br />
समोर मंदिरात आरती संपत आली,
मी तिथल्या ढोंगी साधूचे फोटो घेतले. एका परदेशी पर्यटकाने २-३ साधू गोळा
केले होते. त्यांना पैसे देऊन, फोटोसाठी पोज द्यायला लावत होता. त्याचा
गाईड - हूडचं काम करत होता. मी मनात ठरवून ठेवलं, ह्या साधूने आपल्याला
पैसे मागितले तर त्याला पैश्यांच्या मायेत अडकू नाही द्यायचं. त्यातल्या
एकाने मला विचारलं "which country?" आणि मला globalization ची जाणीव झाली!
स्वतः ला नागा साधू म्हणवणारा इंग्रजाळलेला होता. मी त्याच्याशी गप्पा मारत
त्याचे फोटो काढत बसलो.<br />
<br />
परत जातांना वाटेत एक नागा साधू
भेटला. त्याच्याशी बऱ्याच गप्पा रंगल्या. त्याची तपस्या अजून सुरु झाली
नव्हती. त्याचे भ्रमण अजूनही सुरु होते. त्याने तपस्या करण्यासाठी एक जागा
पण बघून ठेवली होती. "मै पढा-लिखा नही, मगर आंखो से देखकर सब समझ लिया |"
त्याच्या कडून बरंच काही समजलं. म्हणे बनारस (वाराणसी) मधे गंगा पोहत पार
केली तर स्वर्ग दिसतो. सगळे देव एकत्र बसलेले दिसतात. हा काय नवीन किस्सा
आहे? कदाचीत तो रुपकात्मक अलंकार वापरात आहे. खरोखर स्वर्ग नसून, त्यात
काही वेगळं कारण असेल. मी माझ्या सोईचा अर्थ लावला. मोघलांच्या हल्ल्या
पासून मूर्त्या वाचवण्यासाठी, त्यांचं विसर्जन गंगेत केलं असावं. सगळे
देव-देवता जिथे एकत्र येतील तिथे स्वर्ग उभं करणारा हा साधू मनोवेधक वाटला.
मी मुक्तीनाथ होऊन आल्याचं कळताच, मुक्तीनाथ बाबाला शालीग्राम देण्याचा
विषय काढला. शालीग्राम कधी विकत घ्यायचा अथवा द्यायचा नसतो. तो स्वतः जाऊन
वेचावा लागतो. तो त्याच्या प्रवाहात बोलत होता. जे समजलं ते लक्षात ठेवलं.
नर्मदेचा विषय निघताच, त्याच्या डोक्यावर हात ठेवायला सांगितला. नर्मदेच
दर्शन करून आलेल्याचा आशीर्वाद घ्यावा म्हणे. मी पण संकोचत त्याच्या
जटाधारी डोक्यावर हात ठेवला. त्याने त्याच्या पिशवीतून कसलीशी पांढरी भुकटी
काढली, अन् कपाळाला लावली. मग मी पण त्याचे काही फोटोज घेतले. गप्पांमध्ये
बराच वेळ पळाला होता, खैर मला इथे कसलंच वेळापत्रक नसल्याने फरक पडत नाही.<br />
<br />
आज
भक्तापूर ऐवजी स्वयाम्भुनाथला जाऊन यायचं मनाशी ठरवलं. माय्क्रो पकडली.
स्वयाम्भुनाथ हे सगळ्यात जुनं स्तूप आहे. वर पर्यंत रस्ता जातो, पण
त्यासाठी वर जाणाऱ्या बसची वाट बघत बसावं लागलं असतं. त्यापेक्षा पायऱ्या
चढून लवकर पोहचलो. इथे बरेच चित्रकार होते. बऱ्याच जणांचे स्टुडियो होते.
तिथे बसल्या बसल्या हिमालयाचे नजरे त्यांच्या कॅन्वासवर उमटत असतांना बघून
मजा वाटली. काठमांडू शहराचा पसारा इथून दिसतो. इथे सोलापूर होऊन आलेले
कित्तूर भेटले. ते साठ माणसांच्या गटात, कुठल्याशा travel agency बरोबर आले
होते. ते कुठल्याशा travel agency बरोबर आले होते. त्यांनी आपल्या इतर
साथीदारांशी ओळख करून दिली. सगळ्यांनी मला रात्री महाराष्ट्रीयन पद्धतीचं
जेवण जेवायचं आमंत्रण दिलं. रात्रीचे परतीचे वांदे नको म्हणून मी नेपाळी
जेवणात सुख मानलं. बाग बाजार पासून चालत थामेलला आलो. चालत जायला वेळ
लागतो, मात्र इतकं सगळं बघितल्यानंतर पचवतापण आलं पाहिजे. आपलं चालतांना हे
सगळं रवंथ करायला बराच वेळ मिळतो. आता इथले रस्ते नीट समजले आहेत.
नकाश्याची गरज पडत नाही. थामेलच्या गल्ल्या तसे फार confusing, पण हळू हळू
सवय पडते. चे-गुवेरा, बॉब मार्ली, गन्स अन् रोसेस, लेड - झेप्प्लीन ची
चित्रं असलेले ध्वज विकायला ठेवले होते. इथे पण बाजारात फिरतांना खोटं-खोटं
हसून "हेलो, कम इन प्लीज" म्हणणारे दुकानदार चुकवत फिरावं.<br />
<br />
<br />
आज नेपाळी जेवणाचा मनसोक्त आस्वाद घेतला. डोळ्यावर झोप आली अन् रूम
कडे पाउलांनी रूमची वाट धरली. रूम मधल्या भूताची मात्र आता भीती निघून गेली
होती. पडल्या पडल्या झोप लागली.<br />
<br />
रूम मधल्या भूताची मात्र आता भीती निघून गेली होती. पडल्या पडल्या झोप लागते.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Rs2Tsq-fTfeZoYLBkwU87ZyCvM0TBrDHbs9-8QswiekSFG6479sKm-jrj7QdLEyuIP6yOhFlLDAEWsp0kqhaJ2DAfXTVc5sRAA-e8BnM-JJCYzyVAfGCeLktBOI9Lxtab-G3UNsbgUhX/s1600/sadhu004.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Rs2Tsq-fTfeZoYLBkwU87ZyCvM0TBrDHbs9-8QswiekSFG6479sKm-jrj7QdLEyuIP6yOhFlLDAEWsp0kqhaJ2DAfXTVc5sRAA-e8BnM-JJCYzyVAfGCeLktBOI9Lxtab-G3UNsbgUhX/s200/sadhu004.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg3iaEUPvSVnum0kg1BbNlaLOVhHpEinoRfg5ChrxTBXQk0gjHdkBiZ2kgfGoISAVo5-z0shJkKWiq-IIjMBrJtdiOtBB7vi18dYbElR6qd52RNZ9wG479AZVAfWZ37sSq7tDP6AvUbSFo/s1600/sadhu002.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg3iaEUPvSVnum0kg1BbNlaLOVhHpEinoRfg5ChrxTBXQk0gjHdkBiZ2kgfGoISAVo5-z0shJkKWiq-IIjMBrJtdiOtBB7vi18dYbElR6qd52RNZ9wG479AZVAfWZ37sSq7tDP6AvUbSFo/s200/sadhu002.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzI4S_8LElMdWnSaIDwnP36zbCxndZBjyZsSayDPx5VnLcSdB3yL8rFD08P-tweGjwMic3COmIfY3N5eS6gSDGUez_JWNRU6O5cN0uHAN1-j-QpXNXMwlRgtIgRPgOqeLUv-PgUflf-EAR/s1600/sadhu001.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzI4S_8LElMdWnSaIDwnP36zbCxndZBjyZsSayDPx5VnLcSdB3yL8rFD08P-tweGjwMic3COmIfY3N5eS6gSDGUez_JWNRU6O5cN0uHAN1-j-QpXNXMwlRgtIgRPgOqeLUv-PgUflf-EAR/s200/sadhu001.jpg" width="140" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZaJ9l8K5BcnlL6fmpGiUmsQM_XIQm-UGxgCMLe-swe2yCy9tkhMuhVn8jDpdmqqTYMG9DnVGjq2n_Egs4CX8VPoHuSOYXHnB4rSIoMSOrZVoT7Wu0m2T9VKp8aOyhGfkxynGKdJ6tjLyd/s1600/artist002.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsikdYd14CFtZxvTMC7h9-yX_rWqfgqG-EGyZqRobF_AsxUCd6sGoCxcoZImfwyq8YArkJmg3ONGLxQ2XdrzWyIGGmvKto1KGe2txJl4mlTNDLAXzya4InBBR-uIg5eejm7jMYGyCNXN_-/s1600/swayambhunath001.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsikdYd14CFtZxvTMC7h9-yX_rWqfgqG-EGyZqRobF_AsxUCd6sGoCxcoZImfwyq8YArkJmg3ONGLxQ2XdrzWyIGGmvKto1KGe2txJl4mlTNDLAXzya4InBBR-uIg5eejm7jMYGyCNXN_-/s200/swayambhunath001.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWCpoq-QEdvuyeJX6cRl1nIiuyKKQlbGGz_MWK8cQ3Tu0SxJsFqmpiD3AxVULbH8utEMYtPPIV-m1zGEec0fGYNLgww4TtfgyVz9D39vSHeEkOz3TwvJG84sE1xsCBfGVymW4vde6nPIuw/s1600/sadhu005.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWCpoq-QEdvuyeJX6cRl1nIiuyKKQlbGGz_MWK8cQ3Tu0SxJsFqmpiD3AxVULbH8utEMYtPPIV-m1zGEec0fGYNLgww4TtfgyVz9D39vSHeEkOz3TwvJG84sE1xsCBfGVymW4vde6nPIuw/s200/sadhu005.jpg" width="200" /></a> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRzi8q4wIw7guuFl_WxRvVK1cBNrB1TJmYWtl0jYZmDpEkCkwrZO48MaN0w0tlqDwE3MnonURs4wd-5v7WNiSp8HnIMndgTO3iaitl2VMiwexjRFonHhfT55c4LeBY-9eplJH1gNzv-0jn/s1600/thamel001.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBqvptH1q6HbGg_M5mezLB6i5e2ybMFUH6YPtGvT38MIQ8gEbCA4wFHbfs_ADfk8HyoEV-XKpTWOQC665AOc9Wb0FWOHhESHa6MY1eAjnIGBCy_it_b0mIFa3t3ArR2pR1PUG9d7SQwT4C/s1600/sadhu003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZaJ9l8K5BcnlL6fmpGiUmsQM_XIQm-UGxgCMLe-swe2yCy9tkhMuhVn8jDpdmqqTYMG9DnVGjq2n_Egs4CX8VPoHuSOYXHnB4rSIoMSOrZVoT7Wu0m2T9VKp8aOyhGfkxynGKdJ6tjLyd/s1600/artist002.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZaJ9l8K5BcnlL6fmpGiUmsQM_XIQm-UGxgCMLe-swe2yCy9tkhMuhVn8jDpdmqqTYMG9DnVGjq2n_Egs4CX8VPoHuSOYXHnB4rSIoMSOrZVoT7Wu0m2T9VKp8aOyhGfkxynGKdJ6tjLyd/s200/artist002.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_DjpeiGiXFHrniwnQA57DDcg4b2bOTzMsSPbUYQBogUyulh51UEdK3aLKVaZ4RpDU2Ca5PvxeUbyNiY409KYh-8CfFKAii6RGpV6hfs0M8ckJavE8rjvyvHg0B-cyYz7SoBFJSegOlt4r/s1600/swayambhunath002.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_DjpeiGiXFHrniwnQA57DDcg4b2bOTzMsSPbUYQBogUyulh51UEdK3aLKVaZ4RpDU2Ca5PvxeUbyNiY409KYh-8CfFKAii6RGpV6hfs0M8ckJavE8rjvyvHg0B-cyYz7SoBFJSegOlt4r/s200/swayambhunath002.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR0lO5tbZWfHmscm5uLF0HnAIkzTzNem8NPY00iksPfNcPINAnvd19jnEfs0HRZ7zxrOSrEw6bQUx-5gVynQKvbBiMrZRRdhafdK7g38OHKMTNmcclh2Vev4f9nfayeE1XbsR_6kHP1lYY/s1600/artist004.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR0lO5tbZWfHmscm5uLF0HnAIkzTzNem8NPY00iksPfNcPINAnvd19jnEfs0HRZ7zxrOSrEw6bQUx-5gVynQKvbBiMrZRRdhafdK7g38OHKMTNmcclh2Vev4f9nfayeE1XbsR_6kHP1lYY/s200/artist004.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZaJ9l8K5BcnlL6fmpGiUmsQM_XIQm-UGxgCMLe-swe2yCy9tkhMuhVn8jDpdmqqTYMG9DnVGjq2n_Egs4CX8VPoHuSOYXHnB4rSIoMSOrZVoT7Wu0m2T9VKp8aOyhGfkxynGKdJ6tjLyd/s1600/artist002.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a></div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcLR-mNMS4K6z8Nm1tozpreaS3XZzK_pQUCv6ZW9EuW8JBNDKwyQyNCNrIB7ia-GZ3WIDBWqfVJI3ZFkJpMCblemLSv5VN3ujMNw_rXv1_2eDgDWKDnvJcUc2Fv9F49YxOqDoHywrqwabd/s1600/artist003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcLR-mNMS4K6z8Nm1tozpreaS3XZzK_pQUCv6ZW9EuW8JBNDKwyQyNCNrIB7ia-GZ3WIDBWqfVJI3ZFkJpMCblemLSv5VN3ujMNw_rXv1_2eDgDWKDnvJcUc2Fv9F49YxOqDoHywrqwabd/s200/artist003.jpg" width="137" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRzi8q4wIw7guuFl_WxRvVK1cBNrB1TJmYWtl0jYZmDpEkCkwrZO48MaN0w0tlqDwE3MnonURs4wd-5v7WNiSp8HnIMndgTO3iaitl2VMiwexjRFonHhfT55c4LeBY-9eplJH1gNzv-0jn/s1600/thamel001.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRzi8q4wIw7guuFl_WxRvVK1cBNrB1TJmYWtl0jYZmDpEkCkwrZO48MaN0w0tlqDwE3MnonURs4wd-5v7WNiSp8HnIMndgTO3iaitl2VMiwexjRFonHhfT55c4LeBY-9eplJH1gNzv-0jn/s200/thamel001.jpg" width="141" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBqvptH1q6HbGg_M5mezLB6i5e2ybMFUH6YPtGvT38MIQ8gEbCA4wFHbfs_ADfk8HyoEV-XKpTWOQC665AOc9Wb0FWOHhESHa6MY1eAjnIGBCy_it_b0mIFa3t3ArR2pR1PUG9d7SQwT4C/s1600/sadhu003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBqvptH1q6HbGg_M5mezLB6i5e2ybMFUH6YPtGvT38MIQ8gEbCA4wFHbfs_ADfk8HyoEV-XKpTWOQC665AOc9Wb0FWOHhESHa6MY1eAjnIGBCy_it_b0mIFa3t3ArR2pR1PUG9d7SQwT4C/s200/sadhu003.jpg" width="140" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRzi8q4wIw7guuFl_WxRvVK1cBNrB1TJmYWtl0jYZmDpEkCkwrZO48MaN0w0tlqDwE3MnonURs4wd-5v7WNiSp8HnIMndgTO3iaitl2VMiwexjRFonHhfT55c4LeBY-9eplJH1gNzv-0jn/s1600/thamel001.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcLR-mNMS4K6z8Nm1tozpreaS3XZzK_pQUCv6ZW9EuW8JBNDKwyQyNCNrIB7ia-GZ3WIDBWqfVJI3ZFkJpMCblemLSv5VN3ujMNw_rXv1_2eDgDWKDnvJcUc2Fv9F49YxOqDoHywrqwabd/s1600/artist003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBqvptH1q6HbGg_M5mezLB6i5e2ybMFUH6YPtGvT38MIQ8gEbCA4wFHbfs_ADfk8HyoEV-XKpTWOQC665AOc9Wb0FWOHhESHa6MY1eAjnIGBCy_it_b0mIFa3t3ArR2pR1PUG9d7SQwT4C/s1600/sadhu003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBqvptH1q6HbGg_M5mezLB6i5e2ybMFUH6YPtGvT38MIQ8gEbCA4wFHbfs_ADfk8HyoEV-XKpTWOQC665AOc9Wb0FWOHhESHa6MY1eAjnIGBCy_it_b0mIFa3t3ArR2pR1PUG9d7SQwT4C/s1600/sadhu003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-79537710087038567812012-01-04T11:28:00.001+05:302012-01-09T00:33:34.186+05:30शलौम शाब - ७<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
खोली तशी लहान एक पलंग, कोपऱ्यात टी.व्ही, एक छोटा स्टडी टेबल आणि खुर्ची. एक साधारण हॉटेलची खोली असावी तशी खोली. आडवा पडलो, आणि बघतो तर वर पंखा नाही. फक्त पंखा लावायला एक bracket दिसत होती, आणि insulating टेपने वायर झाकली होती. धोबी घाट सिनेमा मधला पंखा डोळ्यासमोर आला, सब-कोन्शियास मधून वाराणसी मधली गोष्ट आठवली. आता मी दिवा विझवला, की दिवा आपोआप चालू होईल का? उगाच प्रश्न भंडावू लागले. आता नवीन रूम शोधायची इच्छा नव्हती, आज दिवे चालूच ठेऊन झोपायचं ठरवलं. बघु काय होईल ते. झोप लागे पर्यंत असंख्य विचार डोक्यात नाचून गेले. शेवटी एकदाची झोप लागली, जाग आली ती थेट पहाटे सहा वाजता. सकाळी उठून इथल्या थंड पाण्याचे शिप्के चेहऱ्यावर घेतले की झोप कुठल्याकुठे पळून जाते. चहा पितांना आदल्या रात्री मनात चालेल्या चकमकीची आठवण झाली. मला तर काही विचित्र अनुभव नाही आला. नेहमी सारखी छान झोप लागली.<br />
<br />
शेवटी भूत म्हणजे काय? जे आपल्या माहितीत नाही, ज्या गोष्टीचं आपल्याला ज्ञान नाही अश्याच गोष्टी भूत म्हणून भंडावून सोडतात. लहानपणी गणिताचं भूत देखील असंच मानगुटीवर बसायचं. फक्त ते भूत पुस्तक मिटताच नाहीसं होत असे. अजून बरेच प्रश्न आहेत जे आपल्याला सुटले नाहीत. कदाचीत सुटले तर आणखीन नवीन कोडी आपली वाट बघत असतील. आपणच एखाद्या गोष्टीचा शोध लावायचा, आणि मग आपणच त्याला छानसं नावं द्यायचं. आता न्युटनने सफरचंद पडतांना पाहिलं, आणि त्याने त्याचा आभ्यास करून गुरुतात्वाकर्षणचा शोध लावला. ह्याचा अर्थ असा नाही की न्युटनने शोध लावायच्या आधी gravity अस्तित्वात न्हवती. ह्या निसर्गात सगळं आहे, सर्व शक्ती आहेत, आपण फक्त त्या वेवलेंथ वर ट्यून व्हायचे बाकी आहोत. सालं डोकं पण जाम वांड प्रकार असतो. काही कळायच्या आत, धोबी-घाटचा पंखा, वाराणसी मधला आणि काठमांडू मधल्या खोलीतला नसलेला पंख्याची एकत्र कडी जोडून मोकळा झाला.<br />
<br />
आज काठमांडूच्या गल्ली बोळ फिरायचे आहेत. सुरवात पशुपतीनाथच्या मंदिरापासून करावी म्हंटलं. दार्जलिंगमधे प्रती पशुपतीनाथ मंदिर पाहिलं होतं. मी ज्या इलाक्यात राहात होतो, त्याला थामेल म्हणत. इथून आता रत्नापार्क आणि रत्नापार्क होऊन पुढे गौशालाकडे जाणाऱ्या माय्क्रो पकडायची होती. किती काय, भाडे होईल ती चौकशी करून बसणे कधी पण चांगलं. गौशालेला जातांना एक ओळख झाली, त्यांनी संपूर्ण पशुपतीनाथ मंदिर दाखवलं. प्रत्येक मूर्तीची खासियत सांगितली. मंदिरात प्रचंड गर्दी होती, पण तरी आत पटकन घेतलं. ह्या मंदिरचं कौतुक करावं तितकं कमी. सुंदर बांधकाम शैली, त्यात एक-एक पौराणिक कथा रोवल्या होत्या. एका ४ फुटी कमानीमधे मोठा घंटा बांधला होता. वर मंदिराच्या छतावर माकडांची चढा-ओढ लागली होती. मग माकडं भांडू लागली, घंट्या बांधलेल्या साखळी वरून दुसऱ्या साखळीवर आणि मग तोल जाऊन धप्प-कन्न खाली माणसांच्या गर्दीत. एक क्षण, पुजाऱ्या पासून ते बाहेरच्या द्वारपाल - सगळ्यांचे लक्ष ह्या माकडांचे चाळे बघण्यात गुंतले होते. एक क्षण सगळं काही फ्रीझ झाल्यागत.<br />
<br />
आपल्याकडे, मंदिरांच्या बाहेर दारापाशी यक्ष - यक्षिणीच्या मुर्त्या असतात तसंच इकडे भैरव नेपाळ मध्ये यक्ष मानल्या जातो. बाजारात याक्षांचे मुखवटे देखील विक्री साठी असतात. मुखवटे हे पारंपरिकरीत्या काही जमातींमध्ये सणानिमित्त नृत्याच्यावेळी घातल्या जातात. इथे बऱ्याच प्रथा भारतातल्या सारख्या आहेत. अगदी बारीक फरक असतील तेवढेच. आत प्रकाशचित्र काढण्यासाठी मनाई होती. आसपासचा परिसर फिरून, तिथून पुढे बौद्धनाथला जायचं ठरवलं. चालत जाण्यासारखं अंतर, आणि काठमांडू मधल्या रस्त्यांवर फिरता बऱ्याच गोष्टी आढळतात. हिंदू राष्ट्रात, काही मंदिरात फक्त हिंदू धर्माच्या लोकांना प्रवेश मिळेल. इतर लोकांनी बाहेरून मंदिर बघून समाधानी व्हावं. काठमांडू म्हणजे देव-देवालयाचे शहर म्हणता येईल. थोड्या-थोड्या अंतरावर सुंदर, मंदिर बांधले आहेत. त्यांच्या प्रत्येक भागात कलात्मकता दिसते. लाकडी चौकटीवरचे कोरीव कामात अचूकता. ज्यांनी हे कोरीव काम केलं असेल, त्याने अगदी मान मोडून काम केलंय. प्रत्येक प्रांताच्या बांधकामाची एक वेगळी शैली असते. मराठ्यांची बांधकामं भक्कम असत. फार कोरीवपण दिसत नाही. तोच पेशवाईमधे कोरीव काम दिसून येतं. मोगल साम्राज्यात, कलात्मक दृष्टीकोनाने वास्तू निर्मिती दिसून येते. ह्यावर इतिहासाची एक छाप राहून जाते. प्रत्येक राजकर्त्याच्या विचार सारणीचा अंदाज येतो. असेच architectural सौंदर्य बघण्यासाठी उद्या भक्तपुर बघायचं ठरवलं.<br />
<br />
पशुपतीनाथ मंदिरापासून दोन-तीन किलोमीटर वर बौद्धनाथ आहे. हे नेपाळ मधले सगळ्यात मोठे स्तूप मानल्या जातं. इथे, हवेत थंडी असल्यामुळे चालत फिरतांना थकवा येत नाही. (पैसे पण वाचतात, ते वेगळं.) बौद्धनाथला पोहचलो. ओम माणि पद्मे हुम - तिबेटीयन chant ने एक माहोल बनवून ठेवला होता. (सालं, आपल्याला तर एखाद्या गोष्टीपेक्षा माहोल जास्ती लागतो. आभ्यास कमी केला असेल, पण अभ्यासाला लागणारा complete माहोल कसा बनवावा हे मला विचारा!) काही महिन्यांपूर्वी दातारने हा तिबेटी chant ऐकवला होता. मग रात्री आभ्यास करत असतांना व्हाईट नॉइझ म्हणून हा chant लावायचो. हळू हळू हा chant डोक्यात बसला. आता हे chanting काही नवीन नाही. इथे बऱ्याच ठिकाणी तिबेटी लिपीमधे "ओम माणि पद्मे हुम" लिहलेले दिसून येतं. इथे एका तिबेटी चित्रकाराने मला ह्या मंत्राचा अर्थ सांगितला. माणसाच्या आयुष्यात चालू असलेले पाप-पुण्याचे चक्र एकदाचे थांबावे. मानवाला मोक्ष प्राप्ती व्हावी. असा काहीसा अर्थ त्याने समजावून सांगितला. इथे छोट्या भांड्यांमधे पाण्यात झेंडूची फुलं ठेवलेली दिसतात. त्या पाण्यात फुलाचा थोडा रंग उतरला आहे. हेच पाणी वर स्तुपावर सडा टाकायला वापरत असावेत.<br />
<br />
पायतोड करून मग राज दरबार बघायचं ठरवलं. इथे आता वस्तू संग्राहलय बनवले आहे. इथे प्रत्येक वस्तू वर सुयोग्य प्रकाश योजना केली आहे. खाली टिपणी देखील सुटसुटीत आहे. आज दुपारच्या जेवणाला लटकी बसली. आता पोटात आग पडली होती. पुन्हा एकदा थामेलमधे येऊन पोहचलो. थामेल - हा इलाका tourist ने भरलेला असतो. म्हणून इथे थोडी उशीर पर्यंत चेहेल पेहेल असते. इतर भाग मात्र साम-सूम असतात. रस्त्याने फिरत, बाजार बघत थामेलच्या गल्ल्या पार पडत होत्या. एका ठिकाणी, एक छोटंसं चायनीज उपहार गृह दिसलं. ह्या रोड साईड उपहार गृहत निवांत शांत बसून आज काढलेले फोटो परत एकदा नीट बघत खायचं होतं. आज म्हशीचे मांस खाऊन बघितले. इथे थूकपा नावाचा एक पदार्थ मिळतो. त्याला आपण सुपी-नूडल्स म्हणू. ह्यात म्हशीचे मांस थोडं रबरी लागत होते. जबड्याचे व्यायाम करण्यासाठी मी नक्की हे खाईन.<br />
<br />
परतीच्या वाटेवर जरा भटकलो, पण आता हा इलाका कोळून पाठ झाल्यागत आहे.आज मात्र मेल्यासारखा गाढ झोपलो.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh25Hr0mi5tzi-GW3gYj614mv6mqgyxQG3hwG_tEs01kp1cQ4jIESA7NXGdYnYOcH-obHm2ICpPVVK9fO7O11KrrKFkvBF3iUxMmULELR-U4us_PEpwjCSitJMxRnE1Sa8LjM_QqMrrOMGC/s1600/kathmandu004.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh25Hr0mi5tzi-GW3gYj614mv6mqgyxQG3hwG_tEs01kp1cQ4jIESA7NXGdYnYOcH-obHm2ICpPVVK9fO7O11KrrKFkvBF3iUxMmULELR-U4us_PEpwjCSitJMxRnE1Sa8LjM_QqMrrOMGC/s200/kathmandu004.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5MnfKFrFqf2xsGAGjAJJ9ZATW5aV5TrfF_cTNSbwDaZ26DkWC-_r7Ge4xr2fjrjh526PHqewX7Ah9pZcn9IXH7UWKvxWpIia7QNSOxoMaCKFQ_y7Aej3I8p6mymbueG2XoHC1nGPBct72/s1600/kathmandu001.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5MnfKFrFqf2xsGAGjAJJ9ZATW5aV5TrfF_cTNSbwDaZ26DkWC-_r7Ge4xr2fjrjh526PHqewX7Ah9pZcn9IXH7UWKvxWpIia7QNSOxoMaCKFQ_y7Aej3I8p6mymbueG2XoHC1nGPBct72/s1600/kathmandu001.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="127" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5MnfKFrFqf2xsGAGjAJJ9ZATW5aV5TrfF_cTNSbwDaZ26DkWC-_r7Ge4xr2fjrjh526PHqewX7Ah9pZcn9IXH7UWKvxWpIia7QNSOxoMaCKFQ_y7Aej3I8p6mymbueG2XoHC1nGPBct72/s200/kathmandu001.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2j6-ab10SZPjop7CGe7GKnw6SkUocas8Ek5JSIxTUg5AhyApaUGxasL5bMSq0JJST2WQ50ZuIgfbUkNEpcvvKM0lf8G_irR59-VBUqvWEC5ktkRV1KHNwZT6eURhJOBtbp7CjrdDxrD6k/s1600/kathmandu006.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2j6-ab10SZPjop7CGe7GKnw6SkUocas8Ek5JSIxTUg5AhyApaUGxasL5bMSq0JJST2WQ50ZuIgfbUkNEpcvvKM0lf8G_irR59-VBUqvWEC5ktkRV1KHNwZT6eURhJOBtbp7CjrdDxrD6k/s200/kathmandu006.jpg" width="147" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirm8sqEzfM3olRphn8znRZEIqX1qLSfN8Kznv_2rWXEKLUl9vbTZBafuTuvpEJRMY2phyphenhyphencAZL10gGwgrUufQvXfX0QlUYP34dDgoEvVYinxj89IRXqcMZ5XJ7cJqLxvfCHKi1l14Zs4cMR/s1600/kathmandu007.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirm8sqEzfM3olRphn8znRZEIqX1qLSfN8Kznv_2rWXEKLUl9vbTZBafuTuvpEJRMY2phyphenhyphencAZL10gGwgrUufQvXfX0QlUYP34dDgoEvVYinxj89IRXqcMZ5XJ7cJqLxvfCHKi1l14Zs4cMR/s200/kathmandu007.jpg" width="136" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2j6-ab10SZPjop7CGe7GKnw6SkUocas8Ek5JSIxTUg5AhyApaUGxasL5bMSq0JJST2WQ50ZuIgfbUkNEpcvvKM0lf8G_irR59-VBUqvWEC5ktkRV1KHNwZT6eURhJOBtbp7CjrdDxrD6k/s1600/kathmandu006.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_F6QIpIvff4wPophcSBqSAQp8BFTqHpyAWBWFA7QrD1Fj5u5AA-tMlAXZ2i8AckCih65Lxz3z0832ENESPs4QX_8Ua06dL2gur_ZjKUXw5YVO1VtibYdc6OJjaCx746TvSOmJ_UOsPKJR/s1600/kathmandu002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_F6QIpIvff4wPophcSBqSAQp8BFTqHpyAWBWFA7QrD1Fj5u5AA-tMlAXZ2i8AckCih65Lxz3z0832ENESPs4QX_8Ua06dL2gur_ZjKUXw5YVO1VtibYdc6OJjaCx746TvSOmJ_UOsPKJR/s200/kathmandu002.jpg" width="135" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbr9xxaFK8ary5-ia3qR3CEE__0rsdm78wl2JpbYGnhD5g4vo-dglxJzynKt70D4wid0wj0WTY0GO1e3wUtcMWEQ9s4fSS1zUBaij9C7vNK74ouNz9JIujQrhVU_uBHWTk0g1O9g5HrAI6/s1600/kathmandu008.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbr9xxaFK8ary5-ia3qR3CEE__0rsdm78wl2JpbYGnhD5g4vo-dglxJzynKt70D4wid0wj0WTY0GO1e3wUtcMWEQ9s4fSS1zUBaij9C7vNK74ouNz9JIujQrhVU_uBHWTk0g1O9g5HrAI6/s200/kathmandu008.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwqjHgE4Aqtj7vHwt7ir3kM6yvtSmO7Rn6a83kXwFCWHqtI-nIXn-vpFGguAV83BBqgcYILJFEmkmSqSufZ8SVNVzF-DiaEx_ai2R97sTZmjAp2hQVUcehO8YZICoJMLL1rFMBvfkRdwLy/s1600/kathmandu005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwqjHgE4Aqtj7vHwt7ir3kM6yvtSmO7Rn6a83kXwFCWHqtI-nIXn-vpFGguAV83BBqgcYILJFEmkmSqSufZ8SVNVzF-DiaEx_ai2R97sTZmjAp2hQVUcehO8YZICoJMLL1rFMBvfkRdwLy/s200/kathmandu005.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiywwcWIdFZaYq9CZTb29hVSboNuJvOxiMfkivv53KoZvmRFzFzwYmuk2R-u5byPV5jxgKqczfxWUPcok4eEzsQQqF7vyiK4Sq4_Cith5ibfmcNein8vi88i66r4lWPqQLlv34y8M41iC_q/s1600/kathmandu009.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiywwcWIdFZaYq9CZTb29hVSboNuJvOxiMfkivv53KoZvmRFzFzwYmuk2R-u5byPV5jxgKqczfxWUPcok4eEzsQQqF7vyiK4Sq4_Cith5ibfmcNein8vi88i66r4lWPqQLlv34y8M41iC_q/s200/kathmandu009.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_pTQD4LU_Wd52PIDPgVRRAFS5yqyINnQi9K0S0SsJR8sNOnWqAk8mwcldHUxB0yWHhQJg6EOJtTkoNKMI7NbYUjVLcMmB93D6Vrh2uXGPJ1cfKSTgaFoK5e5QllqQeYBI3HZE-pJK-f8K/s1600/kathmandu011.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_pTQD4LU_Wd52PIDPgVRRAFS5yqyINnQi9K0S0SsJR8sNOnWqAk8mwcldHUxB0yWHhQJg6EOJtTkoNKMI7NbYUjVLcMmB93D6Vrh2uXGPJ1cfKSTgaFoK5e5QllqQeYBI3HZE-pJK-f8K/s200/kathmandu011.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2j6-ab10SZPjop7CGe7GKnw6SkUocas8Ek5JSIxTUg5AhyApaUGxasL5bMSq0JJST2WQ50ZuIgfbUkNEpcvvKM0lf8G_irR59-VBUqvWEC5ktkRV1KHNwZT6eURhJOBtbp7CjrdDxrD6k/s1600/kathmandu006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaui0JnEUG4waxBP9aCkmvc2ryRF9jgSopLd5iaG_KrOeyZKDYEzcZ1ES43RBrmUFD5NScasU-zBU0fsgqnKLEsxqMe-dAh9jrb5yZDGBQPmBgpXNsXbn8W4REZ7Xy-NikXt_wBeXmjsBp/s1600/kathmandu010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaui0JnEUG4waxBP9aCkmvc2ryRF9jgSopLd5iaG_KrOeyZKDYEzcZ1ES43RBrmUFD5NScasU-zBU0fsgqnKLEsxqMe-dAh9jrb5yZDGBQPmBgpXNsXbn8W4REZ7Xy-NikXt_wBeXmjsBp/s200/kathmandu010.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ-lLH6TNgVFKRr19usg0qPwZzteyREKtFsenzhJLNXyvF2kuj8EV-kdAMZuk1J2y4nKVVPAcZnrGEqvH-IqDRz4ksN5SiWKhILjB_AuBwU3DwbOAQdNeHC2FhlCY3d0yl3FAPoCyp16K5/s1600/kathmandu012.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ-lLH6TNgVFKRr19usg0qPwZzteyREKtFsenzhJLNXyvF2kuj8EV-kdAMZuk1J2y4nKVVPAcZnrGEqvH-IqDRz4ksN5SiWKhILjB_AuBwU3DwbOAQdNeHC2FhlCY3d0yl3FAPoCyp16K5/s200/kathmandu012.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_pTQD4LU_Wd52PIDPgVRRAFS5yqyINnQi9K0S0SsJR8sNOnWqAk8mwcldHUxB0yWHhQJg6EOJtTkoNKMI7NbYUjVLcMmB93D6Vrh2uXGPJ1cfKSTgaFoK5e5QllqQeYBI3HZE-pJK-f8K/s1600/kathmandu011.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkufrm0sliOzM798f9PU-xB1h6RKE49w_WhR_Ny2ZpJWvXVBv7kPgim4WtdStw0oItcamPQx9QqvLS9XBj0oTia-S3UHOJHbtyByEWbIu8u6nWiJXV1vrMTJme2TGhTwf5jv8byhh8mNtu/s1600/kathmandu003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkufrm0sliOzM798f9PU-xB1h6RKE49w_WhR_Ny2ZpJWvXVBv7kPgim4WtdStw0oItcamPQx9QqvLS9XBj0oTia-S3UHOJHbtyByEWbIu8u6nWiJXV1vrMTJme2TGhTwf5jv8byhh8mNtu/s200/kathmandu003.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_pTQD4LU_Wd52PIDPgVRRAFS5yqyINnQi9K0S0SsJR8sNOnWqAk8mwcldHUxB0yWHhQJg6EOJtTkoNKMI7NbYUjVLcMmB93D6Vrh2uXGPJ1cfKSTgaFoK5e5QllqQeYBI3HZE-pJK-f8K/s1600/kathmandu011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ-lLH6TNgVFKRr19usg0qPwZzteyREKtFsenzhJLNXyvF2kuj8EV-kdAMZuk1J2y4nKVVPAcZnrGEqvH-IqDRz4ksN5SiWKhILjB_AuBwU3DwbOAQdNeHC2FhlCY3d0yl3FAPoCyp16K5/s1600/kathmandu012.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-77020857380994985912011-12-24T00:52:00.002+05:302011-12-26T02:08:46.591+05:30शलौम शाब - ६<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
अन्नपूर्णा बेस कॅम्प ट्रेक पूर्ण करून आल्यावर सगळ्यात पहिले जे केलं असेल, ते म्हणजे अगदी गरमा-गरम जेवण. जर्मन बेकरी मध्ये निवांत बसून छान organic कॉफी आणि रोलीचा आस्वाद घेत दिवस आखला. मला इथे अगदी निवांत मासे पकडायचे आहेत, सायकल घेऊन आस पासचा परिसर फिरायचा आहे. एक एक इच्छा मनात येईल तशी पूर्ण होत गेली. संध्याकाळी मानसिंगला फोन लावला, तो तिथे जवळपास होता. लगेच भेटायला आला. त्याला आदल्या आठवड्यातल्या ऑफर बद्दल आठवण करून दिली. तो एक क्षणासाठी विचारात पडला, त्या वरून मी पण एक अनुमान बांधला. नेमकं तो हा आठवडा कामाने गुरफटला होता म्हणून कळाले. मी पण आठवडाभर राहण्याचा बेत आता दोन दिवसांवर आणला. मानसिंगची पण सोय शेवटी महत्वाची. शेतात तसं काही खास काम न्हवते, थोडी बहुत कामं केली की मग गावातल्या आसपासच्या पोरांना गप्पा मरता मरता इंग्रजी शिकवायची.<br />
<br />
इथे मानसिंगने मला रॉक्सी (राक्षी)ची ओळख करून दिली. राक्षी ही इथली लोकल दारू. नाचणी पासून बनवल्या जाते. खूप जास्ती ढोसायची नसते. छोट्याशा ग्लास मध्ये साधारण ६० मिली. एका घोटात घेऊन, बाटली कपाटात ठेवणे. राक्षीची शुध्त्ता तपासण्यासाठी राक्षित बोट बुडवून मग बोट अग्नीवर धरायचं. स्पिरीट मुळे बोटाने पेट घेतल्यास ती शुद्ध आहे, अन्यथा त्यात पाणी टाकून भेसळ केली आहे. रात्री थंडीपासून सरंक्षण म्हणून इथे एक एक शॉट राक्षी प्यावी. उग्र वास असून, स्पिरीटचा वास येतो. शॉट रिचवताच नाकातून fumes निघाल्यासारखं वाटतं. दोन दिवस नेपाळी घरघुती जेवणाचा आस्वाद घेतला. इथे पर्यटक म्हणून एक वेगळी वागणूक मिळाली नाही. मानसिंगच्या घरा पासून जवळच एक बढिया स्पॉट शोधून काढला होता. इथे बसून काही दिवसांपूर्वी घेतलेली बासरी वाजवत अंधारात गायब व्हायचं. डासांनी फोडून काढे पर्यंत बसून राहावे. दोनच दिवस राहिलो, मात्र इथून पाय हलत न्हवते. मानसिंगने पृथ्वी चौकात बस पार्क जवळ सोडलं, तो पाऊस सुरु झाला.<br />
<br />
आता काठमांडू बघायचा बेत होता. रस्ता पुन्हा एकदा तृशिली नदीच्या कडेने जाणार होता. आज तरी काही करून तृशिली किनारी थांबवलं पाहिजे ह्याने. नशीबाने तृशिली किनारी बसचं टायर पंक्चर झालं. थोडा वेळ तृशिलीचा तो रुद्रावतार बघत एक रोलीचा आस्वाद घ्यावा, अन् मग धुक्यात कुठेतरी निघून जावं, विरघळून जावं. त्या नदी किनारी असलेल्या त्या स्वच्छ वाळूत एखादा कण बनून लुप्त व्हावं. ह्या रेतीच्या कणा मध्ये कुठेच साम्य नाही. कुठलेही दोन कण एक सारखे नाही दिसणार. तरी आपल्यासाठी सगळे कण एक सारखेच. Equality ही एक relative value आहे. Equality मध्येपण दोन वेग वेगळे levels असू शकतात. ह्याच equalities च्या फंद्यात अडकलेल्या असंख्य माणसांचा समुह धर्माला जन्म देत असावा. धर्म नावाचा पेहराव चढवून आपण एक सारखे व्हायचा प्रयत्न करतो खरा, पण त्यात कितपत यश पदरी पडेल हे सर्वांनाच माहिती आहे. काही वर्षांपूर्वी अनुराग कश्यप चा चित्रपट - "गुलाल" आला होता, आता त्यातल्या पृथ्वी बना आणि दुके बनाचं संभाषण आठवलं.<br />
पंक्चर मात्र काढून झालं होतं.<br />
<br />
आज वेळेत काठमांडू मध्ये पोहचलो. मानसिंगने दिलेल्या पत्यावर जाऊन, राहायची चौकशी केली. ठीक ठाक भाव करून रूम मध्ये सामान टाकलं. </div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-69581752181682975872011-12-16T17:10:00.000+05:302011-12-22T16:38:36.617+05:30शलौम शाब - ५<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
अन्नपूर्णा बेस कॅम्प, आखून दिलेल्या दिवसांपेक्षा कमी दिवसात संपवला. नाहीतर, माझा खिसा संपला असता. जसं उंचावर जाऊ, तसं राहण्याचा खर्च आणि खाण्याचा खरचं वेगाने वाढू लागले. पार्ले-जी आणि सूप पावडर मुळे, बराच खरचं वाचला. ट्रेकसाठी अनेक पर्यटकांची गर्दी. त्यामुळे लॉज वर हमखास जागा मिळेल की नाही हे कधीच ठाऊक नसायचं. अश्यावेळी sleeping bag ने साथ द्यावी. हिमालय बघायला माझ्यासारखे पर्यटक येतात. पण इथल्या लोकांना हिमालय काय नवीन नाही. पैसा बनवणं जास्ती महत्वाचं. साधारण ह्या प्रकारचे अनुभव टाळण्यासाठी जास्तीत जास्त अंतर एका दिवसात कापायचं, आणि रात्री एखाद्या कुंपणात पडी टाकायची. बऱ्याचदा माझ्यासारख्या एखाद दुसऱ्या पर्याताकाशी भेट व्हायची. मग सूप पावडरची देवाण घेवाण करत फोटोज बघत गप्पा व्हायच्या. पहाटे जितक्या लवकर निघाल, तितकी कमी गर्दी रूट वर लागेल.<br />
<br />
लांद्रूक मध्ये मात्र अगदी वेगळा अनुभव आला. अत्यंत प्रेमळ लोक, जीव लावणारे. ज्या माणसाच्या (कालो) घरात राहत होतो, त्याने अगदी सकाळचं जेवण खिलवून मगच सोडलं. अतिशय प्रेमळ जोडी होती ती. इतके दिवस नेपाळ मध्ये झालेत, इथल्या काही पद्धती फार आवडल्या. पैसे देतांना/घेतांना नेहमी दोन्ही हाताने घेतल्या/दिल्या जातात. वाटण्याची वृत्ती सर्वांमध्ये आहे कुटून भरलेली आहे. कालो आणि त्याचे कुटुंबीय मला वर्षानुवर्ष ओळखत असल्यासारखे गप्पा मारतांना बघून मजा वाटली. ह्यांना आपल्या देशात बोलवावं आणि मग प्लास्टिकचा आनंद व्यक्त करावा? निम्म्याहून जास्त सगळं अनुकरण, चांगलं असण्याचं.<br />
<br />
आपण तर नेहमी एका बाजूने विचार करणारे बनलोय. आज मी ठरवलंय विज्ञानच्या विरुद्ध विचार करायचा. विज्ञानाचा उदो उदो करत असतांना आपण आपल्याच पायावर उद्योगीकरण नावाचा धोंडा नाही का मारून घेतला? कधी कधी आपण गरज आणि personal privileges मध्ये इतका घोळ घालून का बसतो, की त्या मुळे आपण कशाला प्राधान्यता देतोये हे विसरून बसतो. सगळा गुंता ह्यात वाढत जातो. चला एक उदाहरण देतो - फेसबूक. आम्हीह्या सगळ्या सोई आल्यामुळे आता वेग वेगळ्या ठिकाणी बसलेल्या मित्रांशी गप्पा तर मारू शकतो. अर्थात चांगलं आहे हे आणि म्हणून आम्ही घरातल्या एकाच कोपऱ्यातून दुनिया बघतो. लक्षात ठेवणं - हा एक माणसाचा नष्ट होणारा गुण धर्म आहे. दर ३ महिन्यांनी मी फेसबूकवर माझा वाढदिवस साजरा केला, अन् ह्या वर्षी मला २८ लोकांनी ३ वेळा 'विष' केलं. कमाल असते की नाही.<br />
<br />
आमच्यात एक जिद्द खूप दांडगी आहे. समोर येईल त्या वस्तूला काबूत आणायचं. पक्ष्यांपेक्षा वेगाने उडायचे आहे, चीत्त्यापेक्षा वेगाने अंतर कापायचं आहे, अन् थकवा पण नको. जंगलच्या जंगल सपाट केली. कारखाने उभे केले. खोऱ्याने पैसा ओढला, चैनीत जगले आणि एक दिवस जंगलात फिरायला गेले तर त्यांना हरीण, हत्ती, गेंडा, वाघ, बिबट्याच्या मागे एक छोट्या नळीतून धूर निघतांना दिसला तर? सगळे वन्य प्राणी आता लवकरच संपुष्टात येतील. मग आपण डिझलवर चालणारे प्राणी बनवू. नुसत्या माणसांनी भरलेल्या मातीच्या गोळ्यावर काय रहायचं? मग आजूबाजूला बघण्यासारख्या काही प्राणी नको का?<br />
<br />
माझं म्हणणं आहे एखादी अशी शाळा असली पाहिजे, जिथे सगळे यंत्र मानव जातील. तरी तिथल्या मास्तरीण बाई त्यांच्यात पण खोट काढतील. सगळं काही perfect करायच्या नादात जो काय राडा केला आहे, तो कसा साफ करणार? सगळं काही जर एका इक्वेशन मध्ये मांडून मोकळे झालो तर काय होईल? पुन्हा एक अचाट तंद्री लागली होती. विज्ञान विरोधी विचार करता करता बराच वेळ निघून गेला होता. सूर्य मागे डोंगराआड झाला होता. आजकाल मी फोटो काढण्यापेक्षा त्या ठिकाणी बसून तिथल्या वातावरणाचा आस्वाद घेत बसतो आहे.<br />
<br />
संध्याकाळ पासून हवा काही ठीक न्हवती. ढग दाटून आले होते. Juan - Denmark मध्ये हवामान खात्यात काम करण्याच्या अनुभवावरून सांगितलं, पुढचे ५-७ दिवस ढगाळ वातावरण असेल. पावसाची पण शक्यता होती. दुसऱ्या दिवशी सकाळी सूर्य दर्शन झालंच नाही. अधून मधून पाऊस ही होताच. इथे इंटरनेट सारख्या सोई प्रचंड महाग होत्या. काही ठिकाणी २०० रु. तीस मिनिटं ब्राउज करायचे होते. एक लिटर पाण्याची बाटली ४०० पर्यंत जाते. पण इथे हिमालयातून वाहणाऱ्या झऱ्याचं पाणी असतांना पाण्याची बाटली विकत घेऊन पिण्याला वर चित्रगुप्ताने पण माफ केलं नसतं. आता ह्या खराब हवामानात उगाच रिस्क नको म्हणून मग अन्नपूर्णा ट्रेल संपवलं पाहिजे.<br />
<br />
अन्नपूर्णा बेस कॅम्पचा संपूर्ण ट्रेक एक अप्रतीम अनुभव होता. मला तर अन्नपूर्णापेक्षा माछापुच्रे जास्ती आवडला. माछापुच्रेच्या निमुळत्या शीलाकडे बघत लगेच तंद्री लागायची!<span id="goog_1839799262"></span><span id="goog_1839799263"></span> काही हाडाचे भटके ही भेटले. गरम पाण्याचं एक कुंड ही लागलं. त्यात शिजवलेला भात एका साधूने मला खायला दिला. त्याला नर्मदा नदी बघायची खूप इच्छा होती. एका साधुशी गप्पा मारायचा एक वेगळाच अनुभव असतो. त्याच्याकडे सांगायला खूप गोष्टी असतात, आणि समोरच्याकडे ऐकायला वेळ पाहिजे बस!<br />
<br />
हा ट्रेक संपवून पुढे काही दिवस मंसिग गुरुंगच्या गावी जाईन म्हणतो.<span id="goog_589423059"></span><span id="goog_589423060"></span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgT1hzPlebqc_gJBAS_MEHar5xMHg8CGcBDFtZO_Wuig8nAMilK9uRklTAIrGZ2y8Y66cYNBuLvPVKufHK4GdNok3ro3-EV17beGokGu27oR_h5U6hvZc5i8uursoyY5cyjD_6b24uN6UF/s1600/annapurna001.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgT1hzPlebqc_gJBAS_MEHar5xMHg8CGcBDFtZO_Wuig8nAMilK9uRklTAIrGZ2y8Y66cYNBuLvPVKufHK4GdNok3ro3-EV17beGokGu27oR_h5U6hvZc5i8uursoyY5cyjD_6b24uN6UF/s200/annapurna001.jpg" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVA3EC3Xnpi-HkoALwUnip6ayC-olx3TTJG6wX-TM8OlzecBwUF6-W26aifn-Pw5ID9HYavVqMMbTRO4_056DaivdSPpC4_AMABHpbo3S2kXZ1Dep-KRU2HW5IvDKfglSt7k5Bk48a7AkS/s1600/annapurna002.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVA3EC3Xnpi-HkoALwUnip6ayC-olx3TTJG6wX-TM8OlzecBwUF6-W26aifn-Pw5ID9HYavVqMMbTRO4_056DaivdSPpC4_AMABHpbo3S2kXZ1Dep-KRU2HW5IvDKfglSt7k5Bk48a7AkS/s200/annapurna002.jpg" width="200" /></a> <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh01iZ9tKUSL50bAS2AX-44Jthd69lFYCB5FnGgeXv4WVfvWCAvTVoP7RBizi9ksplZZohNGNTR-vPOV4GhMUcRnP_QS7gRfalxHRplNgBhcHE2DaY8CxxU1gCmLrE4F_p7VHGWs2u0NO5J/s1600/annapurna003.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFcbuyvgSJI7s3uxbsFs0KquKYLpZDR6Qf5SQTKMQJgEj3WqZSGefC9drsRsECQiK4Ia2dpUWw8NIhWHRWucmOCZByJg121vaEUJYiNwONrQOGP77TEXVGA-xFU1XNK_Z6ikGyHIhU3q_r/s1600/annapurna004.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh01iZ9tKUSL50bAS2AX-44Jthd69lFYCB5FnGgeXv4WVfvWCAvTVoP7RBizi9ksplZZohNGNTR-vPOV4GhMUcRnP_QS7gRfalxHRplNgBhcHE2DaY8CxxU1gCmLrE4F_p7VHGWs2u0NO5J/s1600/annapurna003.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFcbuyvgSJI7s3uxbsFs0KquKYLpZDR6Qf5SQTKMQJgEj3WqZSGefC9drsRsECQiK4Ia2dpUWw8NIhWHRWucmOCZByJg121vaEUJYiNwONrQOGP77TEXVGA-xFU1XNK_Z6ikGyHIhU3q_r/s1600/annapurna004.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFcbuyvgSJI7s3uxbsFs0KquKYLpZDR6Qf5SQTKMQJgEj3WqZSGefC9drsRsECQiK4Ia2dpUWw8NIhWHRWucmOCZByJg121vaEUJYiNwONrQOGP77TEXVGA-xFU1XNK_Z6ikGyHIhU3q_r/s200/annapurna004.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh01iZ9tKUSL50bAS2AX-44Jthd69lFYCB5FnGgeXv4WVfvWCAvTVoP7RBizi9ksplZZohNGNTR-vPOV4GhMUcRnP_QS7gRfalxHRplNgBhcHE2DaY8CxxU1gCmLrE4F_p7VHGWs2u0NO5J/s1600/annapurna003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh01iZ9tKUSL50bAS2AX-44Jthd69lFYCB5FnGgeXv4WVfvWCAvTVoP7RBizi9ksplZZohNGNTR-vPOV4GhMUcRnP_QS7gRfalxHRplNgBhcHE2DaY8CxxU1gCmLrE4F_p7VHGWs2u0NO5J/s200/annapurna003.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFcbuyvgSJI7s3uxbsFs0KquKYLpZDR6Qf5SQTKMQJgEj3WqZSGefC9drsRsECQiK4Ia2dpUWw8NIhWHRWucmOCZByJg121vaEUJYiNwONrQOGP77TEXVGA-xFU1XNK_Z6ikGyHIhU3q_r/s1600/annapurna004.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh01iZ9tKUSL50bAS2AX-44Jthd69lFYCB5FnGgeXv4WVfvWCAvTVoP7RBizi9ksplZZohNGNTR-vPOV4GhMUcRnP_QS7gRfalxHRplNgBhcHE2DaY8CxxU1gCmLrE4F_p7VHGWs2u0NO5J/s1600/annapurna003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvLU8Y23HC89cYGDy1lTSQsGizikkd4qjKBJAMDWbo6eF3VPXSgyYlJFxukaOuJ8od7tdrtloWzvC3Yt9bgZQcE0TvHF-hbeU-h-S1TeDt1tTb5rOp_VLX06F63qRQofRbGvFNpX5iANTc/s1600/macchapuchre.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="169" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvLU8Y23HC89cYGDy1lTSQsGizikkd4qjKBJAMDWbo6eF3VPXSgyYlJFxukaOuJ8od7tdrtloWzvC3Yt9bgZQcE0TvHF-hbeU-h-S1TeDt1tTb5rOp_VLX06F63qRQofRbGvFNpX5iANTc/s320/macchapuchre.jpg" width="320" /></a></div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-89085167914670370172011-12-06T17:27:00.001+05:302011-12-08T18:27:00.547+05:30शलौम शाब - ४<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
थे बसचे हॉर्न इतके कर्कश का आहेत? पार झोपेचं खोबरं केलं साल्यांनी. एक बढिया बंपर रोली तयार केला. शांत वाटू लागलं.<br />सामान पाठीवर टाकल अन् पुन्हा एकदा पृथ्वी चौकात आलो. कालच्या काळोखात ह्या जागेला उगाच नावं ठेवली होती. कालच्या त्या दोन पोरांच्या लोचटपणावरून सगळं Judge केल्यामुळे मी प्रचंड कडवाहट बाळगून बाहेर पडलो खरा, पण चौकात येऊन नजारा बघून मनातली कडवाहट एकदम साफ झाली. कुठल्या दिशेने जायचं आहे माहिती नसून, मी चालू लागलो - हिमालय जो दिसला होता. आता पोखरा लेक पाशी जायचं होतं. चौकशी करून मायक्रो पकडली. लेक कडे जाता-जाता काही नियम आखायला घेतले.<br /> <br />१) Taxiवाल्या समोर कुठलाच पत्ता विचारू नये, आणि त्यांना भाव ही देऊ नये.<br />२) पटकन कुठलीही गोष्ट judge करायची नाही.<br /> <br />वाटेत मोकळ्या मैदानात चार उंच बांबू उभे करून, त्यावर एक पाळणा बांधलेला दिसला. शेजारच्या म्हातारीला विचारलं तर समजलं, की नवरात्रीत लहान मुलांसाठी असे पाळणे उभे केले जातात.<br /> <br />इतक्यात पोखरा लेक आला पण! एक नकाशा घेणं जरुरी होतं. इकडे रस्त्याच्या कडेला Souviner विकायला ठेवले होते. दुकानाच्या बाहेर बसलेल्या कोणाशीही नजर मिळवली ना मिळवली की समोरची व्यक्ती आपल्या प्लास्टिकच्या चेहऱ्यावर खोटं स्मित आणून "नमस्ते" करते. "Buy something?" मग आपण पण खोटं-खोटं हसून त्याला नाही म्हणायचं आणि पुढे जायचं. शेवटी ही सगळी पापी पेटसाठी चाललेली उठाठेव. एक गॉगल पाहिजे. Eye contact करायचाचं नाही.<br /> <br />चालत-भरकटत एका पुस्तकाच्या दुकानासमोर आलो. त्याच्याच दारात bag ठेवली. एक नकाशा निवडला. काही वापरलेले जुने पुस्तकं स्वस्तात विकायला होती. घ्यायची इच्छा फार होती. २ पोस्टकार्ड घेतले आमच्या गोडू-बाबासाठी. एकावर पत्ता, आणि निरोप टाकून तिथल्याच पत्र पेटीत टाकले. दुकानदार हसमुख होता. त्याने पोस्टकार्ड बघितलं, "बस इतना ही लिखा?" "भांजी सिर्फ ४ महिने की हैं|" तो पण हसला. लगे हात मी त्याला तिकडे राहण्यासाठी स्वस्त जागा कुठे मिळेल विचारून घेतलं. त्याने लगेच एक फोन लावला. म्हणे त्याचा एक मित्र आहे, ज्याचं घर तिथून १७ किलोमीटर वर आहे, त्याच्याशी माझी भेट घालून दिली. ह्या मित्राचं नाव मानसिंग गुरुंग. नेमकं मानसिंगचं घर आणि मला पुढे जायचं ठिकाण विरुद्ध दिशेला होते. मानसिंग स्वतःहोऊन मला dam side घेऊन गेला. तिकडे फर्स्ट क्लास राहायची सोय करून दिली. खास म्हणजे माझ्या बजेट मध्ये ही रूम बसत होती! रूम मधून अन्नपूर्णाचा नजरा, समोर गच्चीत टेबल खुर्च्या लावल्या होत्या. वाह! बहोत खूब!<br /> <br />मानसिंग व्यवसायाने शेतकरी आहे. Tourist येतात तेंव्हा, तो त्यांना पोखराच्या आजू-बाजूचा परिसर फिरवून आणतो. गप्पा मरता मरता त्याला पण एक रोली ऑफर केला. तो असाच इकडून तिकडून इंग्रजी बोलायला शिकला होता. मग सहज खडा टाकून बघितला, "जर मी तुझ्या गावात येऊन मुलांना इंग्रजी शिकवलं तर चालेल का?" तर तो खुष होऊन, "हो" म्हणाला. मग तर मला शेती करायची पण हौस आली. चलो, आज नसीब अजमा के देखते! (मला तरी कुठे माहित होतं, आज नशिबात काय काय वाढून ठेवलं असेल) मी ऑफर दिली की त्याच्या शेतावर येऊन काम करून, मुलांना इंग्रजी शिकवीन आणि मोबदल्यात तू मला तुझ्या घरी राहू दे. मानसिंगला मान्य होतं. मग हळूच म्हणाला, "मी पण गरीब माणूस आहे, थोडे पैसे तर मिळालेच पाहिजे नं?" ही आमची डील जमली. अन्नपूर्णा बेस कॅम्पचा ट्रेक आटोपून मग मी त्याच्या गावी येईन म्हणून सांगितलं. जाता-जाता मानसिंगने मला ACAP च्या ऑफिस समोर सोडलं. इथून जवळपासच्या ट्रेकचे परमीट मिळतात.<br /> <br />अन्नपूर्णा बेस कॅम्प साठी परमीट मिळवून सारंगकोटचा बेत आखला. मायक्रो पकडून, सारंगकोटच्या पायथ्याशी आलो. २ टेकड्या पार करून जायचं होतं. ४५ मिनिटांचा ट्रेल असावा. अंधार पडायच्या आत वर पोहचलं पाहिजे. वर जातांनाच ही फेरी वसूल झाली. वर पोहचलो, अन् तंद्री लावायला काही वेळ नाही लागला. अचाट हिमालय आणि त्याची ती तांबूस कॉलर. उगवणारा चंद्र. दुसरीकडे पाहतांना एका मागे एक डोंगर फिक्के पडत चालले होते. जणू Plan of action असल्या सारखे ते डोंगर रचले होते. जवळचे टार्गेट अगदी नीट दिसत होते. लांबचे टार्गेट दिसत होते, पण पुसटशे. (नंतर एकदा ऑनलाईन आल्यावर पंकज झरेकरचं > हरवले हे रान धुक्यात < बघून पुन्हा हाच विचार आला.)<br />वरती एका बाकड्यावर खूप जास्ती वेळ बसून राहिल्यामुळे, खाली येतांना अंधार पडला होता. पुन्हा एकदा pack up झालेला बस पार्क. Dam Side कडे जाण्यासाठी आता एक तर taxi करा, किंवा लिफ्ट मागा. एकाने मला लिफ्ट दिली. मी मुंबईचा असल्याचे कळतच तो आणखीन खुष झाला. मी महाराष्ट्रीय असल्याचा प्रश्न त्याने केला. ही पुन्हा होकार दिला. ह्या पुढे झालं, त्यामुळे मी चालत्या गाडीवरून पडायचा बाकी होतो. तो माणूस चक्क मराठीत बोलू लागला! दुर्गा गेली १० वर्ष मुंबईत काम करत होता. त्याचं मूळ गाव पोखरा असून, त्याला आता सिंगापूरला नौकरी मिळाली होती. दहा वर्षांपासून तो खार मध्ये राहत होता. अशी ओळख निघाल्यावर तर त्याने सरळ मला घरी जेवायचं आमंत्रण दिलं. Dam Side पासून घर जवळच होतं. आधी त्याच्या घरी गेलो. (घरच्यांना आमची मैत्री जुनी वाटावी म्हणून मराठीत गप्पा मारत होतो.) प्रशस्त बंगला होता. जेवण गरम करून होई पर्यंत मला त्याचा laptop दिला, वाय-फाय चालू करून दिलं, काढलेल्या फोटोजचा back-up घेतला. त्याच्या परिवारच्या सगळ्या सदस्यांशी मग गप्पा रंगल्या होत्या. बोलता बोलता दुर्गाचं माझ्या Cafe Leopold लिहलेल्या टी-शर्ट कडे लक्ष गेलं. मग तर आणखीन जिगरी वाढली! दुर्गाचं career इथून चालू झालं होतं. तितक्यात जेवण समोर आलं. इथे जास्ती मसाले नाही वापरत, पण ज्या दोन मासाल्यांवर भाजी / डाळ बनवतात त्याची चव भारी असते. इथे भात खाल्ल्या जातो. पोट भर जेवल्यावर आता सगळ्यांचा निरोप घेतला. दुर्गाचं म्हणणं होतं, आता पोखराची night life बघू.<br /><br />शून्य planning आणि एकटे फिरण्याचा हा फायदा. मनात येईल ते करता येतं. आधी पोखरा तलावाच्या भोवतालच्या एका शांत ठिकाणी बसलो. इथून पोखराची रात्रीची रोषणाई दिसत होती. गप्पांच्या ओघात सिरीयस टोनवर कधी आलो ते कळालच नाही. मग तिथून निघालो, एका घरगुती बार मध्ये गेलो. इथे २ टेबल होते. ओटा - वजा counter होतं. एक मुलगी सगळं सांभाळत होती. आम्ही बीयर मागवली. बाजूला बसलेला शेरपा पण आमच्या गप्पांमध्ये शामिल झाला. आता हलकी तार बसली असतांना दुर्गाने मला रात्रीच्या वेळी हिमालय बघण्यासाठी विशेष स्पॉट दाखवला. उंडारून यायला बराच उशीर झाला होता. जर्मन बेकरीच्या समोरच्या गल्लीत लुम्बिनी resort लगेच गावलं. दुसऱ्या दिवशी पोखरा पासून २६ किलोमीटर वर असलेल्या दुर्गाच्या गावी फिरवून आणायचा बेत आखला. उद्या दुपारी नया पूलला जाऊन अन्नपूर्णा बेस कॅम्प चा ट्रेक सुरु करायचा बेत मी फायनल केला.<br /> <br />आजचा दिवस कुठे उडाला समजलं पण नाही. तुम्हाला कदाचीत वाटत असेल, असं कोणी अनोळखी माणसाबरोबर जातं का? मला लुटला असता तर? माझ्या मनात पण एक वेळ हा विचार आला होता. पण मला लिफ्ट देतांना दुर्गाने पण माझ्यावर विश्वास टाकला होताच की. अन् आता तर माझ्याकडे गमावण्यासारख काहीच न्हवते. आपोआप सगळे मनातले अडथळे गळून पडले.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN2ItARpieJ8c5WbnbUhyphenhyphencN9rZXMhMpSHqePmY3PG3x92r4fBFr1HYr_uD7PUwYwh9sLsJf2ORdYaLr0qFmHleljf8VccJfHsPGn5HW_ejJgKcAXZhLPzjDbZU1HJPh6L2OgMMAVVfia3m/s1600/376300_10150380868602076_536247075_8405834_968020612_n.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a><br /><span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"><br /></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixFZSFSNKRuoX2svJ9yNlfFJdkcE_eXNucoR6eA0wz7y9ADCudOem63qhLu5LJfFcxxxEHDGbWE_xAGsm40cWRNUrY7nKeD3hqxn1i9SUVG5T7h9g2plo2DRbdgE-gR4cDpfKNS3VFiT_W/s1600/himalayas001.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixFZSFSNKRuoX2svJ9yNlfFJdkcE_eXNucoR6eA0wz7y9ADCudOem63qhLu5LJfFcxxxEHDGbWE_xAGsm40cWRNUrY7nKeD3hqxn1i9SUVG5T7h9g2plo2DRbdgE-gR4cDpfKNS3VFiT_W/s200/himalayas001.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN2ItARpieJ8c5WbnbUhyphenhyphencN9rZXMhMpSHqePmY3PG3x92r4fBFr1HYr_uD7PUwYwh9sLsJf2ORdYaLr0qFmHleljf8VccJfHsPGn5HW_ejJgKcAXZhLPzjDbZU1HJPh6L2OgMMAVVfia3m/s1600/376300_10150380868602076_536247075_8405834_968020612_n.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN2ItARpieJ8c5WbnbUhyphenhyphencN9rZXMhMpSHqePmY3PG3x92r4fBFr1HYr_uD7PUwYwh9sLsJf2ORdYaLr0qFmHleljf8VccJfHsPGn5HW_ejJgKcAXZhLPzjDbZU1HJPh6L2OgMMAVVfia3m/s200/376300_10150380868602076_536247075_8405834_968020612_n.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixFZSFSNKRuoX2svJ9yNlfFJdkcE_eXNucoR6eA0wz7y9ADCudOem63qhLu5LJfFcxxxEHDGbWE_xAGsm40cWRNUrY7nKeD3hqxn1i9SUVG5T7h9g2plo2DRbdgE-gR4cDpfKNS3VFiT_W/s1600/himalayas001.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGCeKtl1nTfb8CWo-qY6HtDYira9fe3auLglxTF2nmgkZ-SaMXfTz1fQVmuZnfdghnFbGRQDBDEsbpkm9TYB7V96CtIY6WKlnfQ9vPOcf3yyzqyEf-zS8ePVfAR5JN6539r3T0mjdEMXrG/s1600/himalayas003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGCeKtl1nTfb8CWo-qY6HtDYira9fe3auLglxTF2nmgkZ-SaMXfTz1fQVmuZnfdghnFbGRQDBDEsbpkm9TYB7V96CtIY6WKlnfQ9vPOcf3yyzqyEf-zS8ePVfAR5JN6539r3T0mjdEMXrG/s200/himalayas003.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGCeKtl1nTfb8CWo-qY6HtDYira9fe3auLglxTF2nmgkZ-SaMXfTz1fQVmuZnfdghnFbGRQDBDEsbpkm9TYB7V96CtIY6WKlnfQ9vPOcf3yyzqyEf-zS8ePVfAR5JN6539r3T0mjdEMXrG/s1600/himalayas003.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"> </a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN2ItARpieJ8c5WbnbUhyphenhyphencN9rZXMhMpSHqePmY3PG3x92r4fBFr1HYr_uD7PUwYwh9sLsJf2ORdYaLr0qFmHleljf8VccJfHsPGn5HW_ejJgKcAXZhLPzjDbZU1HJPh6L2OgMMAVVfia3m/s1600/376300_10150380868602076_536247075_8405834_968020612_n.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCm_iEJO-c4yg_UHCECytWbshWND-bU_9QfKxBiOhIFwnOndNIa7mlS3bFF1XPbU-CpsA3eja9fBFLQPUhwmejh5b2TylXvbMWx4g0ezJm6eFuxpxKPdBLkElf6JqQo7chflHMXqr5-Zo5/s1600/himalayas004.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCm_iEJO-c4yg_UHCECytWbshWND-bU_9QfKxBiOhIFwnOndNIa7mlS3bFF1XPbU-CpsA3eja9fBFLQPUhwmejh5b2TylXvbMWx4g0ezJm6eFuxpxKPdBLkElf6JqQo7chflHMXqr5-Zo5/s200/himalayas004.jpg" width="137" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjem_3ax1vp7ZBJs6nx4wqqbcD_Y8wsvm_ZwJWvtrakI9_BvbtZwpL9DzXFfDQf62AMK40dfH2yEkOd8Yw5AY7A_zpEtAK-a7ALXi6CnCVfTi27WjeIShNkyT9j-aj-SmHBu6sPY0X6ZqX-/s1600/himalayas006.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjem_3ax1vp7ZBJs6nx4wqqbcD_Y8wsvm_ZwJWvtrakI9_BvbtZwpL9DzXFfDQf62AMK40dfH2yEkOd8Yw5AY7A_zpEtAK-a7ALXi6CnCVfTi27WjeIShNkyT9j-aj-SmHBu6sPY0X6ZqX-/s200/himalayas006.jpg" width="140" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9aOYHDh95lySEP06BzC5jOO_LtuIlK5BXMORmvPX6ACKVgtGLeViQ35N9GCtP3bPaIy9bsuOYXsNMABnNY4fOuGLMCsKAd0knypkRGdeywQGxHAJzOiXiaVo2jmXe3WyjmD6eR4oMjOr5/s1600/himalayas002.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9aOYHDh95lySEP06BzC5jOO_LtuIlK5BXMORmvPX6ACKVgtGLeViQ35N9GCtP3bPaIy9bsuOYXsNMABnNY4fOuGLMCsKAd0knypkRGdeywQGxHAJzOiXiaVo2jmXe3WyjmD6eR4oMjOr5/s200/himalayas002.jpg" width="137" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjem_3ax1vp7ZBJs6nx4wqqbcD_Y8wsvm_ZwJWvtrakI9_BvbtZwpL9DzXFfDQf62AMK40dfH2yEkOd8Yw5AY7A_zpEtAK-a7ALXi6CnCVfTi27WjeIShNkyT9j-aj-SmHBu6sPY0X6ZqX-/s1600/himalayas006.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-0IZg9QIFBICXUF8rCD50Jjh5fNlIej0YmJPIkJhtpnvtKvuKfsp-MlCIIuwmckgCBbzHkIIef7Ek7KXfExAzA0Ptq30ApduacNwR-1tj1Ahjjg43jb912aQGY9VT9sTqGoxR0KnNCAFz/s1600/himalayas005.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-0IZg9QIFBICXUF8rCD50Jjh5fNlIej0YmJPIkJhtpnvtKvuKfsp-MlCIIuwmckgCBbzHkIIef7Ek7KXfExAzA0Ptq30ApduacNwR-1tj1Ahjjg43jb912aQGY9VT9sTqGoxR0KnNCAFz/s200/himalayas005.jpg" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA59RXebcrzKlLChT_2WtK0eG5QEFXxv9psHBegiD9ET6GOXPDhwDwkYRnpHBnY10uyyeMMXD8aEJkOFDEH5X-ptyhSecO8QzMK8VDDU4OLC3oX2FAb0X2nu1Y3EthYM6iLtLlorRwi697/s1600/himalayas007.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="118" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA59RXebcrzKlLChT_2WtK0eG5QEFXxv9psHBegiD9ET6GOXPDhwDwkYRnpHBnY10uyyeMMXD8aEJkOFDEH5X-ptyhSecO8QzMK8VDDU4OLC3oX2FAb0X2nu1Y3EthYM6iLtLlorRwi697/s200/himalayas007.jpg" width="200" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisMRiBO87YUXmtoGB5ObBqS9T8OBkK6vwPJmihVsj1zpmaShlNEpXo4BR9Chx7742te6g5wBE34QqX1rBnGKJY_cTKRzawGF_Z3NSJ7TE9VYUsy4pdE0CbKvOT1YNsAKpHH1NZl1P9WtET/s1600/himalayas008.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisMRiBO87YUXmtoGB5ObBqS9T8OBkK6vwPJmihVsj1zpmaShlNEpXo4BR9Chx7742te6g5wBE34QqX1rBnGKJY_cTKRzawGF_Z3NSJ7TE9VYUsy4pdE0CbKvOT1YNsAKpHH1NZl1P9WtET/s200/himalayas008.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisMRiBO87YUXmtoGB5ObBqS9T8OBkK6vwPJmihVsj1zpmaShlNEpXo4BR9Chx7742te6g5wBE34QqX1rBnGKJY_cTKRzawGF_Z3NSJ7TE9VYUsy4pdE0CbKvOT1YNsAKpHH1NZl1P9WtET/s1600/himalayas008.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN2ItARpieJ8c5WbnbUhyphenhyphencN9rZXMhMpSHqePmY3PG3x92r4fBFr1HYr_uD7PUwYwh9sLsJf2ORdYaLr0qFmHleljf8VccJfHsPGn5HW_ejJgKcAXZhLPzjDbZU1HJPh6L2OgMMAVVfia3m/s1600/376300_10150380868602076_536247075_8405834_968020612_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisMRiBO87YUXmtoGB5ObBqS9T8OBkK6vwPJmihVsj1zpmaShlNEpXo4BR9Chx7742te6g5wBE34QqX1rBnGKJY_cTKRzawGF_Z3NSJ7TE9VYUsy4pdE0CbKvOT1YNsAKpHH1NZl1P9WtET/s1600/himalayas008.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-76472140154236665332011-12-02T00:11:00.001+05:302011-12-10T00:29:58.858+05:30शलौम शाब - ३<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
गोरखपूर स्टेशन बाहेरून सोनौलीसाठी बस मिळतात. दोन तासांचा तर प्रवास आहे.</div>
<div style="text-align: justify;">
रस्ता तसा ठीक ठाक होता. रस्त्याच्या दोन्ही बाजूला दूर दूर पर्यंत सपाट जमीन होती. काझीरंगाला जातांना पण असेच रस्त्याच्या कडेला दूर दूर पर्यंत मोहरीचे शेत होते, बस आता त्याच रस्त्याची आठवण आली. कधीतरी ह्या सगळ्या रस्त्यांवरून स्वतः होऊन ड्राईव्ह करत जायचं आहे.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
साउथ आफ्रिकेच्या Dalmaine ची कंपनी होती. गोरखपूर साठी निघतांना वाराणसी स्टेशनवर आमची ओळख झाली. Dalmaine त्याच्या मित्रांना भेटायला काठमांडूला जात होता. मला, आधी पोखरा पहायचं होतं. सोनौली वरून, चालत बॉर्डर ओलांडता येते.बॉर्डर ओलांडायच्या आधी, तुमच्यकडे असेल नसेल त्या गोष्टींचे declaration करायला विसरू नका. असं नको व्हायला, की परत येतांना तुमच्या ४ वर्ष जुन्या कॅमेर्यासाठी तुम्हाला कस्टमवाले उगाच चिरीमिरी मागतील. कस्टम ऑफिसरने जुन्या कॅमेऱ्याला declarationची गरज नाही सांगितलं, तरी declare करा. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
तुम्ही जर स्टेट बँकचे खातेदार असाल, तर करंसी एक्स्चेंजची काळजी नसावी. बॉर्डर क्रॉस केल्यावर जवळच एक नेपाळ एस.बी.आय चं ATM आहे. इकडे बिना कमीशन तुम्हाला नेपाळी रुपये मिळतील. खात्यातली रक्कम आता नेपाळी रुपयाय्त दिसत असल्या मुळे, तुमच्या खाते आता १.६० पट जास्ती दिसेल. नेपाळ मध्ये येताच आयुष्यात किती चांगल्या गोष्टी होऊ शकतात बघा.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
सोनौली वरून भैरवा बस पार्क तसं फार लांब नाही, पण सवारी गाड्या १० नेपाळी रुपयात चालतात. भैरवा बस पार्क होऊन पोखरा जाण्यासाठी बस मिळतात. सोनौली, भैरवा मध्ये भारतीय रुपये पण घेतल्या जातात. अजून नेपाळी रुपयांची सवय झाली न्हवती, अजून नोट देतांना एकदा ती नीट बघून देत होतो. पोखरा इथून ५ ते ६ तासांच्या अंतरावर आहे. पोखरा येई पर्यंत अंधार पडला असेल. राहण्यासाठी काही सोय बघावी तर लागेलच. ह्या इलाक्यात साडे चार - पाच वाजता अंधार पडतो, अन् ७-८ वाजता बऱ्यापैकी रस्ते रिकामे असतात. जो होगा सो देखा जायेगा, म्हणून खिडकी बाहेरचा नजाराचा आस्वाद घेणं पसंद केलं.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
भरतपूरच्या पुढे गेल्यावर रस्ता तृशिली नदीच्या कडेने जातो. स्वच्छ वाहणाऱ्या ह्या glacial water ची काय स्तुती सांगावी....जिथे पाण्याचा प्रवाह संथ होत, तिथे पोहणारे मासे पण दिसतात. कुठे अचानक रुद्र अवतार घेऊन खळ-खळत वाहणारी, कुठे अगदी शांत. जसा घाट सुरु झाला, हवेतली थंडी वाढू लागली. एकतर वाराणसी मध्ये नुकतीच बघितलेली (गटार) गंगा, आणि आता ही इतकी स्वच्छ नदी. बघतच राहावं. घाटातल्या वळणावर ४-५ घरं असलेलं गाव. त्याच्यातच उपहार गृह. सळीवर मसाला लावून तळलेले, नदीतले मासे लावलेले असत. बेसन लावून अख्ख्या उकडलेल्या अंड्याचे पकोडे मिळत होते. बाकी सर्व आपल्याकडे दिसणाऱ्या गोष्टी. कुरकुरे, लेज, पार्ले, फ्रुटी... वेगळ्या देशात आल्यासारखं वाटतच न्हवत. इकडे फक्त भाषा वेगळी आहे, नाहीतर परकेपण जाणवलं नसतं. जर रस्त्यात एखाद दुसरं मोठं गाव आलं, की तिकडून नदी ओलांडायला एक केबलचा पूल असायचा. झुलता पूलच म्हणा की.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
इथे नदी मध्ये राफ्टिंग, कयाकिंग - कनोइंग करण्यासाठी बरेच धाडसी येत असतात. मी इथवर ऐकलं आहे की, राफ्टिंग, कयाकिंग मधून मिळणाऱ्या नफ्यातून ह्या टूर कंपन्यांना राहण्याच्या किंमतीत वाढीव सवलती देणं परवडते. थोड्याच वेळात, एकी कडे नदी आणि हिमालय ह्यांना एकाच फ्रेम मध्ये बसवण्याची खटपट डोळ्यांनी सुरु केली. अंधार पडल्यावर हिमालय चमकदार दिसत होता.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
बस ड्रायव्हर जसं उशीर होतोय वाटलं, की गाडी सुसाट पळवत होता. बसला एक स्पेशल हॉर्न होता. ओवरटेक करायला जागा पुरात नसली की हा हॉर्न वाजवून समोरच्याची गाडी कंट्रोल करायची. पोखरा मध्ये पोहचे पर्यंत रात्रीचे आठ वाजले. ह्या बस पार्क मध्ये तर कधीचाच pack up झाला होता. इथून Dam Side जाण्यासाठी Taxi वाले १००० च्या खाली घेत न्हवते. बस सेवा तर ७ च्या पुढे बंद होते. अन् आता इतके तास बस मधून खिळखिळा झाल्यावर, मला ताणून झोपायचं होतं. मी एखादी स्वस्त सुंदर टिकाऊ जागा शोधायच्या कामाला लागलो. हॉटेल मध्ये पाठीवर मोठाली बाग बघितली की किती पण फडतूस हॉटेल असलं तरी भाव औकातीच्या बाहेरचे सांगतात. कपडे, मोजे आणि रुमाल धून वाळत टाकायला एक हवेशीर रूम हवी होती. मला हॉटेलची चांगल्यात चांगली डील मिळवून द्यायला दोन जळवा माझ्या मानगुटीवर येऊन बसल्या. त्यांनी दाखवलेले हॉटेल बघून माझं डोकं भण-भणु लागलं होतं. त्याने चांगली जागा म्हणून जेंव्हा मला एका कुंटणखाना दाखवला, त्यातल्या एकाची कॉलर धरून समज देऊन हुसकावून लावलं.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
नकळत मी केरळचा अनुभव आणि इथे येणाऱ्या अनुभवत तोल-मोल करत होतो. कदाचीत म्हणूनच मला सगळेच गंडवताय्त असं वाटत असावं. एकदाच्या ह्या जळवा दूर हाकलल्यावर, इतक्या उशिरा कुठल्या हॉस्टेल मध्ये जागा मिळते का बघत होतो. हॉस्टेल मध्ये हॉटेल पेक्षा कमी किमतीत काम होतं. बऱ्याचदा कॉमन बाथरूम्स असतात. पण नेमकं सिंगल रूम कुठेच उपलब्ध न्हवती. शेवटी, त्यातल्या त्यात स्वस्त पण २ बेडची रूम मिळाली. तरी मी तिकडे रात्री पुरता राहणार म्हणून घासाघीशी केली. येतानाच्या रस्त्याचं वर्णन करण्याचा मूड पार उतरून गेला होता. थंडगार पाण्याने कपडे धून वाळत टाकले. आता जेवायला काय मिळेल म्हणून खाली गेलो. तर किचन बंद झाल्याची माहिती मिळाली. आता जवळ असलेल्या बिस्किटांवर रात्र ढकलावी लागेल.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
अजून नेपाळ मध्ये २४ तास पण झाले नसतील, पण पहिला धडा शिकलो होतो. जोवर आपल्या खिश्यात पैसा असतो तो पर्यंत आपण cautious होऊन फिरतो.</div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-16301484023494245462011-12-01T10:56:00.001+05:302011-12-05T23:34:37.589+05:30शलौम शाब - २<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">डो</span>क्यावर उन तापत असतांना, एखादा म्युझियम बघत वेळ कसा जातो कळत नाही.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
वाराणसीमध्ये संध्याकाळी गंगा आरती बघण्यासारखी असते. तो पर्यंत, गल्ल्या-बोळ फिरत-बघत एक चक्कर मारून झाली. परत येऊन पाहतो, तर घाट अगदी स्वच्छ होते. क्लोरीन टाकून सफाई झाली होती. जशी आरती सुरु झाली, घाटावर धूप आणि अगरबत्तीचा सुवास पसरला! अचानक माहोल तयार झाला. खूप गर्दी जमली होती. फ्लोरिडाच्या इथन आणि मी, आम्हाला नीट फोटो मिळतील अशी जागा पकडून ठेवली. थोडं टीमवर्क करून आम्ही आमच्या पुरता प्रकाशचित्र घेत होतो. मग खाली बसलेल्या बाबूला राग आला, त्याने आमच्या टीमवर्कला foul घोषीत केलं. मला तर त्याचं म्हणणं कळलंच नाही, पण आता इकडे हुज्जत कोण घालणार? पण त्याच्या कॅमेऱ्याला जोडलेलं ४००mm बघून माझी थोडी जळाली.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
आरती संपली, आणि इथन आणि त्याची मैत्रीण परत भेटले. आता, त्यांना परत हॉटेल पर्यंत जाण्यासाठी रिक्षा हवी होती. गोरा बघून तर रिक्षावाल्यांना ताव येतो, ४० रुपयेचे २०० मागतात. माझ्यासाठी पण असे वरचढ भाव कुठे तरी असतील, ह्याचा अनुभव लवकरच आला. अतिथि देवो भवच्या जाहिरातीत अमीर खान तेवढा हिरो वाटतो, इकडे दोन पोरं जाता जाता मला, "looking gorgeous" म्हणून टोमणा मारून गेले. मी पण उत्तर म्हणून २-४ भ-कार हासडले, मग मात्र "sorry" ची पांढरी फीत झळकली.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
तुम्हाला घाटावर साधू खूप दिसतील, सगळे ढोंगी वाटले मला. एका साधूचा फोटो काढायला थांबलो, तर आधी त्याने पैसे मागितले. पैसे देत नाही तो पर्यंत आपलं रुपडं लपवून ठेवलं. मी पण टांग दिली. हा तर मला पण एक कल्चरल शॉक होता. बाहेर देशचे हे बघून तर हादरून जात असतील. गाईला देव मानणारे, रस्त्यात बसलेल्या गाईच्या पाठीत काठी हाणून उठवून लावतांना बघितलं की काय होईल. सर्व माया मागे सोडलेले साधू, पैसे घेऊन करत काय असतील?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
असो, अश्या गोष्टी खटकत राहतीलच. काळजीपूर्वक ह्यांना आपल्या पासून लांब ठेवणं आपलीच जबाबदारी.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
वाराणसी मध्ये खाण्यासाठी अनेक उपहारगृहांचे पर्याय तुमच्यासाठी मोकळे असतील, तुम्ही तुमच्या हिशोबाने कुठे आस्वाद घ्यायचा ते ठरवा. केशर, मधली स्पेशल थाळी वर ढेकर देत मधुर जलपान मध्ये तोंड गोड केल्याशिवाय आत्मा थंड होत नाही. आमची खळगी भरली, की मग डोक्याला चावी बसते.</div>
<div style="text-align: justify;">
बऱ्याचदा शब्दांचे मनोरे न बांधता, कुठे मनातल्या मनात एखादा विचार गिरवत बसण्यात जी मजा आहे, ती कश्यात नाही. मग गिरवता गिरवता कधी track बदलतो, कळत पण नाही. वेग कधी वाढतो, कळत पण नाही. आजवर कधी पोटभर तंद्री लावलीच न्हवती. नेमका फोन वाजायचा, तर कधी गजर. मी अश्या जागेच्या शोधात होतो, जिकडे वाक्य-शब्द-अक्षर पोहचत नाही. आपण आपल्यापुरता कधी शब्दांना अर्थ देतो, आणि कधी त्यांचा अर्थ काढून घेतो, कधी-कधी तर दोन अर्थ देतो. आता तुम्हीच सांगा, अश्या मेह्फिलीत बसून पोकळ मनोरे उभारणार? उदाहरण: निसर्गाने आपल्याला सगळं दिलं. चांगलं आणि वाईटच्या व्याख्या आपणच आखल्या आहेत. आजू बाजूच्या घडणाऱ्या गोष्टींमुळे आपण एका programed मशीन बनून bias तयार करतो. आपल्याकरता तुकतुकीत नाक आणि गोरं असणं हे सौंदर्य, मग आफ्रिकेत मोठे ओठ आणि पसरट नाक सौंदर्य मानल्या जातं. एक वेळ आपण माणसांनी बनवलेल्या गोष्टींमध्ये चांगलं आणि वाईट ओळखणं सोपं आहे, पण निसर्गाने निर्माण केलेल्या गोष्टींची पारख करण्यायोग्य आपण आहोत का?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
तेवढ्यासाठी आता दीड हजार किलोमीटर लांब आलो आहे, म्हणालात तरी चालेल. कधीतरी एकट्याने असा प्रवास करण्यात वेगळाच अनुभव मिळतो. आपल्याच तांड्यात वावरल्याने सतत आपल्या ओळखीच्या, पटणाऱ्या, आवडणाऱ्या व्यक्तींबरोबर राहतो. आपल्याच भवताली सगळं बना-बनाया माहोल घेऊन फिरलो, तर तिथे अस्तित्वात असलेला माहोल कसा अनुभवता येईल? एका बंद खोलीत डांबून ठेवल्यासारखं होतं मग. उन्हाळ्यात गच्चीत झोपण्याची मजा आठवून तर बघा, आहे का त्याला किंग बेडची सर?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
भारत रेल्वेशी romance करत प्रवासात, कधी एकसारखा अनुभव येणार नाही. काही खास संभाषणं पण होत नाहीत, पण एक निश्चित की आजू-बाजूच्या लोकांचं निरीक्षण करण्यात आणि कंटाळ आला की चिंतन-मनन करत कापलेले ३६-४८ तास पण कमी वाटतात. तो एक विशिष्ठ रेल्वे गाडी मधला वास, नकळत आवडायला लागेल. सकाळी नाश्त्यात मिळणारे cutlets चा एक विशेष nostalgia आहेच, सोबतीला कचोरी,सामोसे येत असले तर काय सांगावं. सकाळी पाच वाजता "गरम चाई" चा गजर असतांना, तुमची आणखीन १० मिनिट झोपायची इच्छा पण उडवून लावेल. स्टीलच्या भांड्याला तोटी बसवलेली, अन् खाली वाडग्यात फुलवलेले कोळसे. कडाक्याच्या थंडीमध्ये गरम चहा देता यावा म्हणून ही सिस्टम अन्य कुठे दिसणार नाही. पहाटे चहाचा कप घेऊन गाडीच्या दारात उभं राहून, धुक्याच्या दुलईत लपलेले शेत झप-झप मागे जात असतांना तो pantry मधला फिक्का चहा पण चांगला लागतो. अशी ही जादू आहे रेल्वेची.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHoEKDPNmWO8p5_ZjioCD56b5mFj2yI7bE5FE0PtNgKzeRt4qOcUV3aM7u4iXhdTeCF3GqAXa_Vydg7F7URLEwrJ8DTU2YgdBJO-Ugp_clvi3muFZCiyabW6jeF5K-6v5MKSF52sE7laA4/s800/benaras010.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 0.5em; margin-right: 0.5em;" rel="lightbox[salamsaabtwo]"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHoEKDPNmWO8p5_ZjioCD56b5mFj2yI7bE5FE0PtNgKzeRt4qOcUV3aM7u4iXhdTeCF3GqAXa_Vydg7F7URLEwrJ8DTU2YgdBJO-Ugp_clvi3muFZCiyabW6jeF5K-6v5MKSF52sE7laA4/s200/benaras010.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOQ0Z4SeD2fnD-4Nv6EPne5AkIDbsp9OEbaZkJiRadsdeUlgo6JHA9JMnJfPbqfKEwyyXrWX30x7RiYs1nC0-LYuqZEgELM07nrUk_co1JmkMGn8Gk5l1ITZ2QuujO46o97SBASPK8-keI/s800/benaras022.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabtwo]" style="margin-left: 0.5em; margin-right: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOQ0Z4SeD2fnD-4Nv6EPne5AkIDbsp9OEbaZkJiRadsdeUlgo6JHA9JMnJfPbqfKEwyyXrWX30x7RiYs1nC0-LYuqZEgELM07nrUk_co1JmkMGn8Gk5l1ITZ2QuujO46o97SBASPK8-keI/s200/benaras022.jpg" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE7gv8VwY5H2aosrrfX3_hUvLBOaTH6BjN0y-JHaDTi3OW0Nniw0Q9ZiJZBOTtGpi2NDU6zfa5dKa0RSXfJou4fwLHJHV50icDioWwr7gxtATnaSvQaSt2qND8I_IdGsOrr1XuqByr-Q7S/s800/benaras011.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabtwo]" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE7gv8VwY5H2aosrrfX3_hUvLBOaTH6BjN0y-JHaDTi3OW0Nniw0Q9ZiJZBOTtGpi2NDU6zfa5dKa0RSXfJou4fwLHJHV50icDioWwr7gxtATnaSvQaSt2qND8I_IdGsOrr1XuqByr-Q7S/s200/benaras011.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhktU44hV7J7rvWDMP4f-Y8c1M9ugXYJVbfwpXtAgoMg4dvYo7VEJl7CK0ZJB07h8Ucnj8eyML01YDQHmW8U3aW9aRHbLLk91qPDOLx06myjHASPEGKVqge0-8FP0fchiCybfkGmuLrdgfk/s800/benaras019.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 0.5em; margin-right: 0.5em;" rel="lightbox[salamsaabtwo]"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhktU44hV7J7rvWDMP4f-Y8c1M9ugXYJVbfwpXtAgoMg4dvYo7VEJl7CK0ZJB07h8Ucnj8eyML01YDQHmW8U3aW9aRHbLLk91qPDOLx06myjHASPEGKVqge0-8FP0fchiCybfkGmuLrdgfk/s200/benaras019.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF3EAL7O7fEFouCa2Mw27tPsVdtzOFT-e4SQIcD_gOS08j3EQhiNYaswbdYUNJJls7DZqGMUVf6JcQYZXuBcuvp6ZxW7CQZnwyYPpPnQksD6QWOuD3pt6wtozb_D-3WAi-fowkzXhMw8Cm/s800/benaras020.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabtwo]" style="margin-left: 0.5em; margin-right: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF3EAL7O7fEFouCa2Mw27tPsVdtzOFT-e4SQIcD_gOS08j3EQhiNYaswbdYUNJJls7DZqGMUVf6JcQYZXuBcuvp6ZxW7CQZnwyYPpPnQksD6QWOuD3pt6wtozb_D-3WAi-fowkzXhMw8Cm/s200/benaras020.jpg" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim6Cptk_HpVsY6REhQJIx6qLnGGPMKn-Nbcj9Pw12dCysuvUHActELX-nGpPXQWINthK5wdBFQI30sS9CuVeGYFh1tzoIH8Rl7yKCOyhEO-9adEcerujXJEZnFgptkYoBjyEgwbb1orq8i/s800/benaras021.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabtwo]" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim6Cptk_HpVsY6REhQJIx6qLnGGPMKn-Nbcj9Pw12dCysuvUHActELX-nGpPXQWINthK5wdBFQI30sS9CuVeGYFh1tzoIH8Rl7yKCOyhEO-9adEcerujXJEZnFgptkYoBjyEgwbb1orq8i/s200/benaras021.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-83961474729116192802011-11-30T23:02:00.063+05:302011-12-05T23:33:14.919+05:30शलौम शाब - १<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">जा</span>ग आल्यावर, मी मुंबईत असल्याची जाणीव व्हायला थोडा वेळ घेतला. आज रविवार, अजून निम्मं शहर रविवारची झोप साजरी करत होतं. गेल्या काही दिवसांच्या सवयीने झोपेचं घड्याळ पार बदलून टाकलं आहे. गजर न लावताच ४:०० - ४:३० वाजता जाग येते. एक मोठा मग भरून honey-ginger ग्रीन टी घेऊन बसलो. mp3 player त्याचं काम चोख बजावतोय. मला मात्र काही न करता असंच खुर्चीत बसून वेळ काढत, घेतलेल्या अनुभवांचा आस्वाद घ्यायचा आहे.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
परवाच तर निघालो होतो. कोची वरून निघालेली ही ट्रेन बिहारला जाणार होती. हिंदी न येणाऱ्या मल्याळी / तामिळ बंधू हिंदी बोलण्याचा प्रयत्न करत असतांना, त्यांच्या प्रत्येक शब्दाचा चुकीचा अर्थच निघावा. अश्या माहोल मध्ये बरोबर घेतलेलं पुस्तक खाक वाचता येईल, म्हणून वरच्या बर्थ वरून मजा बघत बसलो. पहिला मुक्काम वाराणसी होता.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ह्या जागेला वाराणसी नाव इथल्या दोन नद्यांमुळे पडलं, वरुणा आणि असि. ह्याच नद्या पुढे गंगेला जाऊन मिळतात. वाराणसी बद्दल असं पण ऐकलं होतं की भगवान शंकरने तांडव केल्या नंतर प्रलय आला, पुन्हा मग पृथ्वीचा पुन्हा विकास वाराणसी पासून झाला. अश्या बऱ्याच गोष्टी तुम्हाला पण ऐकायला मिळतील. स्टेशनच्या बाहेर येताच मागे लागलेले रिक्षावाले, सायकल रिक्षावाले, बसवाले, हॉटेल दाखवणारे कपभर चहापण सुखाने पिऊ नाही देणार. (अनघाताई हसू नका)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
आज बनारस फिरायचं होतं. इकडे देऊळ, घाट आणि देऊळ व्यतिरिक्त बनारसी साड्या मिळतात - हे पहिल्या दर्शनी बनवलेलं चित्र. गजबजाट असलेल्या रस्त्यांवर ट्राफिक सिग्नलचा एक खास शोभेची वस्तू म्हणून वापर केला होता. पोलीस हवालदार ऑटो-रिक्षा वाल्याकडून चिरीमिरी घेण्याला प्राधान्य देत होता. ह्या रिक्षांमध्ये समोर ३ (चालक सोडून) आणि मागे ३ ह्या हिशोबाने सवारी घेतात. दुप्पट प्रवाश्यांना बसवल्यावर का नाही पोलीस त्या रिक्षेवाल्याला अडवणार? मग मलाच जाणीव झाली, साला आपण अजून भारतातच आहोत. स्टेशन बाहेरून <a href="http://www.youtube.com/watch?v=QkSZGLlrc70&feature=related">Godowlia</a> साठी सवारी रिक्षा मिळतात. १२ रुपयात तुम्हाला <a href="http://www.youtube.com/watch?v=QkSZGLlrc70&feature=related">Godowlia</a> चौकात सोडतील. इथून १० मिनिट चालत गेलात की राजेंद्र घाट.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
बारीक सडकेला अगदी लागून थाटलेली दुकानं, सायकल रिक्षांच्या घंट्या (हो एका सायकल रिक्षेला किमान ३ घंट्या असतात!) इथे सायकल-रिक्षा टेक्नो आहेत, ब्रेक खाली २ घंट्या जास्ती बसवल्या असतात ब्रेक दाबला की लगेच घंटी वाजू लागते! ऑटो-रिक्षाचे पीर-पीर वाजणारे हॉर्न, आणि ह्यांच्या पार्श्वभूमीवर आरती आणि मंदिरातल्या घंट्या वाजत असतात.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
रस्त्याच्या कडेने चालत असतांना कितीही कडेने चाललात, तरी एखाद्या सायकल-रिक्षाचा धक्का लागलाच पाहिजे. त्या शिवाय तुम्हाला वाराणसी मधून बाहेर पडता येत नाही. आता तुम्ही वाराणसी मध्ये आलाच आहात तर काही गोष्टी करून पाहणं गरजेचं आहे. उदाहरण: बनारसी पान खाणे, पुरी-जलेबी चा नाश्ता, कचोरी आणि लस्सी, मातीच्या भांड्यात चहा पिणे आणि शुगर किक बसे पर्यंत रबडी हाणायची. ह्यात भर टाकायची म्हणून सायकल-रिक्षाचा धक्का तितकाच महत्वाचा आहे.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
भटकत भटकत गंगा किनारी असलेले सगळे घाट फिरून झाले. काशी विश्वेश्वर पण बघून झालं. देवळात जाणे तसं पण मला जड जातं, म्हणून मग बाहेरून फिरून सगळं पाहून घेतलं. स्कंद पुराण मध्ये काशी खंड मध्ये ह्या शहराची महिमा रचली आहे. इतिहासातल्या अनेक घडा-मोडी ह्या जागेने अनुभवले आहेत. एस.एल भैरप्पांच्या "आवरण" आणि "सार्थ" वाचल्यानंतर, आज वाराणसीचा अनुभव घेत फिरत होतो. सगळीकडे फिरून झाल्यावर एका ठिकाणी घाटावर निवांत बसून, आजू-बाजूच्या चहल-पहल बघत बसावं. बोटीतून फिरवून आणणारे, मालिशवाले येऊन तंद्री मोडतात. सगळ्यांना नाही म्हणत म्हणत धोबी घाटा जवळ येऊन बसलो होतो, तिकडे विनोद पाटीलशी ओळख झाली. त्याचं वाराणसी मधलं काम आटोपून तो घाट फिरायला आला होता.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
जेवतांना त्याने सहज गंमत सांगितली, ज्या हॉटेल मध्ये त्याची राहण्याची सोय केली होती, तिथे त्याला भयाण अनुभव आला. आदल्या रात्री त्याला जाग आली तेंव्हा, लाईट चालू होता. दोन-तीन वेळा त्याने उठून लाईट बंद केला. शेवटी, काय गडबड आहे म्हणून खाली जाऊन रखवालदाराला विचारलं. रखवालदाराने सांगितलं की त्या खोलीत ३-४ महिन्यांपूर्वी एका बाईने पंख्यावर गळफास लावून घेतला होता. तेंव्हा पासून तिथे असे काही किस्से होत असतात. सकाळ पर्यंत पाटील साहेब मग receptionवर बसून राहिले. आता हे सांगण्यामागे कारण तसं खास नाही. ही गोष्ट ऐकून मी विसरून पण गेलो, पण एखादी गोष्ट तुमच्या sub-conscious mind मध्ये कशी जाऊन बसते ते पुढे सांगीन.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl7EdxyRLdFbia9jStRR3xyMvBEhLVLf62tAz33DgnZlFzAS-e2Qg8aNOYNWwIbnwa-K-0Ong-1omDIeSkHEwfWMRiG07-qRfvvnKxI8fIKi5_cF0-0u9kq-bLygvFOuJFzmt8uH2avRwJ/s1600/benaras017.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" rel="lightbox[salamsaabone]"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl7EdxyRLdFbia9jStRR3xyMvBEhLVLf62tAz33DgnZlFzAS-e2Qg8aNOYNWwIbnwa-K-0Ong-1omDIeSkHEwfWMRiG07-qRfvvnKxI8fIKi5_cF0-0u9kq-bLygvFOuJFzmt8uH2avRwJ/s320/benaras017.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj2_osGeZlIoucFtBQ108ZwoK38zTyb3Ti1VAah56lR8F3Hj5LcDBDlOUlFIllpQa-rvSSabKfm93fxOYD1AAayd0hmYGjxY_eqJ7Ada0q1pSai9sPuyEML-GvWAQBSg5P5P6Gfug-Zbjj/s800/benaras001.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 0.5em; margin-right: 0.5em;" rel="lightbox[salamsaabone]"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj2_osGeZlIoucFtBQ108ZwoK38zTyb3Ti1VAah56lR8F3Hj5LcDBDlOUlFIllpQa-rvSSabKfm93fxOYD1AAayd0hmYGjxY_eqJ7Ada0q1pSai9sPuyEML-GvWAQBSg5P5P6Gfug-Zbjj/s200/benaras001.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik9a0TjOy7kUVjfxgu-qlhqKPNnR3i6JslNzIc5gUL4SLhyq4QFkz8OjhmEruQ-e-jcNN-fchvVLtCLQFhlMAz0f8xoSq_3RP1OYx9DET0Cfefx9g_1EauqZwo4CAWL9cr4QznLOml_ht7/s800/benaras012.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="margin-left: 0.5em; margin-right: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik9a0TjOy7kUVjfxgu-qlhqKPNnR3i6JslNzIc5gUL4SLhyq4QFkz8OjhmEruQ-e-jcNN-fchvVLtCLQFhlMAz0f8xoSq_3RP1OYx9DET0Cfefx9g_1EauqZwo4CAWL9cr4QznLOml_ht7/s200/benaras012.jpg" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTTDnNJWTSNhk-NvsE5-4iZPd_Lj1wau54vd1209s4XwtNENNMSfqy_v7ysRLc1vf2gDRXQjbj0BpzX-5NFhZV9D2wyQS-8mJGrryZHBt8vgoDMedyw9Hh2eo2_DLs8hY2zc72loWE3MHO/s800/Benaras015IMG_1049_re.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTTDnNJWTSNhk-NvsE5-4iZPd_Lj1wau54vd1209s4XwtNENNMSfqy_v7ysRLc1vf2gDRXQjbj0BpzX-5NFhZV9D2wyQS-8mJGrryZHBt8vgoDMedyw9Hh2eo2_DLs8hY2zc72loWE3MHO/s200/Benaras015IMG_1049_re.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxl97Cin7mtrSR-RK543dqb4sdWjR5XLQKl7g4ozeNXuOnUwv_F5NDmXWrcvLiEzve4tNuen_H-Z3b5nwKbdcEJyobSX6581Xn_8hKxt362VmYBFlHi7HBQ9818xRGS1EF9J-1rtH53ayK/s800/benaras018.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 0.5em; margin-right: 0.5em;" rel="lightbox[salamsaabone]"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxl97Cin7mtrSR-RK543dqb4sdWjR5XLQKl7g4ozeNXuOnUwv_F5NDmXWrcvLiEzve4tNuen_H-Z3b5nwKbdcEJyobSX6581Xn_8hKxt362VmYBFlHi7HBQ9818xRGS1EF9J-1rtH53ayK/s200/benaras018.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn0T9L4j4ozNHR9J0vkTi3yPuAOK9bbsfSLXjWvJLvo5uBqHNAQDNF53_oze9WCtez3AoxDJaiUO3bCrzia2bxBDgEKkMRpG5ouoHtWeXspw0_nz4wziMJldhIabn48zw_UV400IHA_6eM/s800/benaras003.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="margin-left: 0.5em; margin-right: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn0T9L4j4ozNHR9J0vkTi3yPuAOK9bbsfSLXjWvJLvo5uBqHNAQDNF53_oze9WCtez3AoxDJaiUO3bCrzia2bxBDgEKkMRpG5ouoHtWeXspw0_nz4wziMJldhIabn48zw_UV400IHA_6eM/s200/benaras003.jpg" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUUalZOBUx_Dq8EtW6zCfeDB_u9Ak7LYp2XoaW5fdEeYzjMSC0AYdG5IDoQzdcHbquNifOInLdBv2BNT3SDimZKsgAzlV9kpKuZRa3o3DABGx2fWCnf1CLxcSK9xy7HEXv7YKTWz66Zi9c/s800/Benaras002.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUUalZOBUx_Dq8EtW6zCfeDB_u9Ak7LYp2XoaW5fdEeYzjMSC0AYdG5IDoQzdcHbquNifOInLdBv2BNT3SDimZKsgAzlV9kpKuZRa3o3DABGx2fWCnf1CLxcSK9xy7HEXv7YKTWz66Zi9c/s200/Benaras002.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUrZVDQW8qdzvSmwtVXNsELSOc1m_5KpTwDiakYe8no3A1T2-lNVPdiCNSk9emUUOnzD8MH-j9pqZir23ovEQKzKKZwA4_-ROzvMIc2ssr7OSyTAEuWVQ9sZiXtvSFmj8jDvUdVkVwVUbq/s800/benaras005.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 0.5em; margin-right: 0.5em;" rel="lightbox[salamsaabone]"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUrZVDQW8qdzvSmwtVXNsELSOc1m_5KpTwDiakYe8no3A1T2-lNVPdiCNSk9emUUOnzD8MH-j9pqZir23ovEQKzKKZwA4_-ROzvMIc2ssr7OSyTAEuWVQ9sZiXtvSFmj8jDvUdVkVwVUbq/s200/benaras005.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiilIA9Jql1BBh0AvUY_F7grW1_rEKwZJgBKu447mbujwL2s0YZLtIQCRvgfgeUGxl99ZZ8AmgeGgh0-mgVzJoh0EkDzb3rnGCqUuDL99eBjxC-Uo_KJEgoDQWpWBlCvEavBJBpLbfEIQfZ/s800/benaras009.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="margin-left: 0.5em; margin-right: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiilIA9Jql1BBh0AvUY_F7grW1_rEKwZJgBKu447mbujwL2s0YZLtIQCRvgfgeUGxl99ZZ8AmgeGgh0-mgVzJoh0EkDzb3rnGCqUuDL99eBjxC-Uo_KJEgoDQWpWBlCvEavBJBpLbfEIQfZ/s200/benaras009.jpg" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvihVMOOpNU-RKpTBizVhbNFbOhB98bhs6_nM0Cck4CEqVQT7tNG86WfprnX_jQ2YBruwgLYMdZgF0V8lLrLqzSVzbT80HmHPXNNN9mmDVoiwTCF9fgIRP29lWS_Ax6sdM_tF69xhOgKEd/s800/benaras008.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvihVMOOpNU-RKpTBizVhbNFbOhB98bhs6_nM0Cck4CEqVQT7tNG86WfprnX_jQ2YBruwgLYMdZgF0V8lLrLqzSVzbT80HmHPXNNN9mmDVoiwTCF9fgIRP29lWS_Ax6sdM_tF69xhOgKEd/s200/benaras008.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM2urEaPpmQEs9mpNSy6Dvw2JaLCgpV76uFecHVYOcZ4uj9u7ylSGMbeDM3dK-gpQlYvY1EZQuY6QIvgYFga-19CKqjLEHy1tNxbqdKQcBKpCZUtVE-OIOeZgWrs0jvkTpeKrEab6ci6Lb/s800/benaras014.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 0.5em; margin-right: 0.5em;" rel="lightbox[salamsaabone]"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM2urEaPpmQEs9mpNSy6Dvw2JaLCgpV76uFecHVYOcZ4uj9u7ylSGMbeDM3dK-gpQlYvY1EZQuY6QIvgYFga-19CKqjLEHy1tNxbqdKQcBKpCZUtVE-OIOeZgWrs0jvkTpeKrEab6ci6Lb/s200/benaras014.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv7draJmn5cR7h57zyBytxdhTdhNIPNgSkQhfy8eMZcuEKKjNI4msLFJi2PLigq2JEBOFr2ZCkMATRnQjnfClbprCmoHaWOAYfsL4V_UkwfBP_YYzSEvsU_wmkBXrvmoBqp5mtvWOcFerS/s800/benaras007.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="margin-left: 0.5em; margin-right: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv7draJmn5cR7h57zyBytxdhTdhNIPNgSkQhfy8eMZcuEKKjNI4msLFJi2PLigq2JEBOFr2ZCkMATRnQjnfClbprCmoHaWOAYfsL4V_UkwfBP_YYzSEvsU_wmkBXrvmoBqp5mtvWOcFerS/s200/benaras007.jpg" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk_T_B_LopkLiJcr7wtxnf22zvZ4PyI-ghmnXKHw_wk89JLhv6Y-egiya1V4i82KNpZEzcPMroPwqPrUtgbvBioPEAnCk6L7oeQ6UFLMclKDnI7VrlCBrI1cWU9gA-BOU3RCk7aOPgt_zE/s800/benaras013.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk_T_B_LopkLiJcr7wtxnf22zvZ4PyI-ghmnXKHw_wk89JLhv6Y-egiya1V4i82KNpZEzcPMroPwqPrUtgbvBioPEAnCk6L7oeQ6UFLMclKDnI7VrlCBrI1cWU9gA-BOU3RCk7aOPgt_zE/s200/benaras013.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLBi2XsGM2qJcY6zhGBrRDh_oO8NIahVmdsoJgE88MvRui0fuWGYJ90AIpXIUOTr0xvsge7T6Q-p87dJz2vWWZR0Ni_bj4s8CVvvhVa-eUqVaxsT9YaxLj8W8vTr7NaNpy_UjMhgVsyH2M/s800/benaras016.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 0.5em; margin-right: 0.5em;" rel="lightbox[salamsaabone]"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLBi2XsGM2qJcY6zhGBrRDh_oO8NIahVmdsoJgE88MvRui0fuWGYJ90AIpXIUOTr0xvsge7T6Q-p87dJz2vWWZR0Ni_bj4s8CVvvhVa-eUqVaxsT9YaxLj8W8vTr7NaNpy_UjMhgVsyH2M/s200/benaras016.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLP85iRWCtMM-x6mBTJ0K2qt09aKYfEnTIVd7Gre2vjUX866BoDDT0aGYEKaFYySGBnJCpcS9Q6_qy3RlgZddJuaeG8_ovnWF2VCR6AiV3Ri1rDu8fbBdX6zTjyKYSgz4hIrS1b7QSEwuf/s800/benaras006.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="margin-left: 0.5em; margin-right: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLP85iRWCtMM-x6mBTJ0K2qt09aKYfEnTIVd7Gre2vjUX866BoDDT0aGYEKaFYySGBnJCpcS9Q6_qy3RlgZddJuaeG8_ovnWF2VCR6AiV3Ri1rDu8fbBdX6zTjyKYSgz4hIrS1b7QSEwuf/s200/benaras006.jpg" width="160" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDbGPbNEcF0MvKqAGAQTYwOqpn_14bGW8Xhi1LM3X-Udaq9ohrl-GgtvlIw3pandHU3U_OyqzAUu-RB5hIsSJL5OAEbMz6xObhEP8mFOoRMl22FqWtgnIOBuCvcVUo2XtG34VHL5dQ3BtS/s800/benaras004.jpg" imageanchor="1" rel="lightbox[salamsaabone]" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0.5em;"><img border="0" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDbGPbNEcF0MvKqAGAQTYwOqpn_14bGW8Xhi1LM3X-Udaq9ohrl-GgtvlIw3pandHU3U_OyqzAUu-RB5hIsSJL5OAEbMz6xObhEP8mFOoRMl22FqWtgnIOBuCvcVUo2XtG34VHL5dQ3BtS/s200/benaras004.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-4227299077335412322011-11-22T04:45:00.001+05:302011-11-22T04:47:32.816+05:30नान-सेन्स - १<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjflZMR_GeCyp2wA_ArDpkqwct5BZVP22huG4UQWTMmUZx0jwPtc5WRqwQzT6l_CFWkqZyUVzXRuGlh4u5j_oDmzUQLph0v0bJ7IihrmIWVNBAa9_1JlNK_dr8lmAkNovUaC7OdtIO1lus/s1600/IMAG0068.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjflZMR_GeCyp2wA_ArDpkqwct5BZVP22huG4UQWTMmUZx0jwPtc5WRqwQzT6l_CFWkqZyUVzXRuGlh4u5j_oDmzUQLph0v0bJ7IihrmIWVNBAa9_1JlNK_dr8lmAkNovUaC7OdtIO1lus/s400/IMAG0068.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
(When things ain't just नान-सेन्स... they are Absolute नान-सेन्स :D)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
(नान-सेन्सिबली) Yours,</div>
<div style="text-align: right;">
Saurabh</div>
</div>सौरभhttp://www.blogger.com/profile/15743037027760625766noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-39832332950243464092011-11-04T22:52:00.002+05:302011-11-04T22:54:33.576+05:30दिवाळी...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
दिन दिन दिवाळी, गाई म्हशी ओवाळी... दिन दिन दिवाळी, गाई म्हशी ओवाळी... Happy Diwali... Happy Diwali...</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
गुंड्याः अय, बंड्या... काय रे?! कोणत्या दुनियेत राहतोस??</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
बंड्याः का रे??</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
गुंड्याः दिवाळी संपली आणि आता शुभेच्छा देतोय्स?!!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
बंड्याः अरे हा.. जाऊदे रे. कालच माचाफुकोने दिवाळीचे फोटो एडिट करुन दिले. म्हणुन म्हटलं चला टाकूया ब्लॉगवर. तसंपण बरेच दिवस ब्लॉग सन्नाट्यात होता.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
गुंड्याः सन्नाट्यात होता!!!??? आणि आता तु काहीतरी पोस्टुन त्याला सन्नाट्यातुन बाहेर काढतोय्स.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
बंड्याः हाऽऽऽ :-)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
गुंड्याः बरय. चालू दे.. माझ्यातर्फेपण सगळ्यांना Happy वाली D-वाली.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
याऽऽऽय... दिन दिन दिवाळी, गाई म्हशी ओवाळी... दिन दिन दिवाळी, गाई म्हशी ओवाळी...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi865OceKP96703vmxvMAEm1FPyGBax8JW-UNN54RwouSrTEGpukNvWoZv0e2z_e2ACeuqn8Pwz8XR4CN5S5h95hcuUcwhAguNf7txomZ1Qfeu-aX0pZnvYElAXHCWci2jxYvswrFzERgU/s1600/IMG_0233.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi865OceKP96703vmxvMAEm1FPyGBax8JW-UNN54RwouSrTEGpukNvWoZv0e2z_e2ACeuqn8Pwz8XR4CN5S5h95hcuUcwhAguNf7txomZ1Qfeu-aX0pZnvYElAXHCWci2jxYvswrFzERgU/s320/IMG_0233.jpg" width="196" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9jMC52PolH-6AoXbvyy4WuQJzWHF4BMdTerFzFiTM0lQDDkh4arD_0Y_bmA8Y3kP-SXXorH5JDx7VLHxOWULgib9xZ5T-5qg74I8kKIgv0aV8pLw2-b8DrvbbDdG8rC7JFbkyg4VOGxo/s1600/IMG_0224.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9jMC52PolH-6AoXbvyy4WuQJzWHF4BMdTerFzFiTM0lQDDkh4arD_0Y_bmA8Y3kP-SXXorH5JDx7VLHxOWULgib9xZ5T-5qg74I8kKIgv0aV8pLw2-b8DrvbbDdG8rC7JFbkyg4VOGxo/s320/IMG_0224.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNnRJn3mWS0UOg2PdCWNyMtUkAtX4nxPQ3YGGH36pCWiKdbTdXZrmlIQR3iePLibHuQfsqUvYqO5FTgjLaPz5kpNTngP3aE-r44UyTZGgDuHfHhqbi32T9q0XkIjDgQuPcnZcjSShT5Iw/s1600/IMG_0220.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNnRJn3mWS0UOg2PdCWNyMtUkAtX4nxPQ3YGGH36pCWiKdbTdXZrmlIQR3iePLibHuQfsqUvYqO5FTgjLaPz5kpNTngP3aE-r44UyTZGgDuHfHhqbi32T9q0XkIjDgQuPcnZcjSShT5Iw/s320/IMG_0220.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
आपला,</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
(शुभेच्छुक) सौरभ</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>सौरभhttp://www.blogger.com/profile/15743037027760625766noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-30505234632299821302011-10-14T22:17:00.000+05:302011-10-14T22:17:41.131+05:30गोल्ड स्पॉट<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
गेल्या २-३ वर्षांपासून, शुक्रवार म्हंटलं की प्लेलिस्ट वर गोल्ड स्पॉटचं - फ्रायडे वाजवल्या शिवाय दिवस सुरूच होत नाही. वीकएंडची चाहूल लागली असतांना, हे गाणं एकदम मूड बनवून जातं. मग दिवस कसा एकदम मस्त जातो.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDDd938SQf7LQy5HHbaQZ8jhBMAhNcBwsN9ZkONffaTnhw_RoJnVkDSdE0z_c-3ey5tftmCBC4lSRryrhiG5k8xTaB67t4ebpPx9TCHQDXYHhiaFAh2tjAvDJvgUk8X9e8yNsQAe1h/s1600/lightning004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDDd938SQf7LQy5HHbaQZ8jhBMAhNcBwsN9ZkONffaTnhw_RoJnVkDSdE0z_c-3ey5tftmCBC4lSRryrhiG5k8xTaB67t4ebpPx9TCHQDXYHhiaFAh2tjAvDJvgUk8X9e8yNsQAe1h/s400/lightning004.jpg" width="400" /></a></div>
<br /><br />आजची संध्याकाळ तर एकदम विशेष!<br />विजांचा गड-गाडाट, दाटून आलेले ढग आणि हलका पाऊस.<br />घर बसल्या माहोल तयार! पटकन एक चांगला फोटो पण मिळाला.<br />
अश्यात, मस्त एक कप कॉफी घेऊन > गोल्ड स्पॉटचं - फ्रायडे वाजू द्या.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object width="320" height="266" class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://2.gvt0.com/vi/e_hfh2k8p6o/0.jpg"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/e_hfh2k8p6o&fs=1&source=uds" />
<param name="bgcolor" value="#FFFFFF" />
<embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/e_hfh2k8p6o&fs=1&source=uds" type="application/x-shockwave-flash"></embed></object></div>
<br />
<br />
</div>Aakashhttp://www.blogger.com/profile/11718616045444567717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-54174868355507428772011-10-11T14:55:00.004+05:302011-10-11T14:55:52.526+05:30एक प्याला - अनेक प्यायले!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
आज पर्यंत ब्लॉग विश्वात वाईन कशी प्यावी, चांगली व्हिस्की कशी ओळखावी बद्दल बरंच वाचलं.<br />
दारू आणि मद्य मध्ये बराच फरक आहे, तितकाच जितका लफडं आणि affair मध्ये आहे. तसा, दारू ह्या शब्दाचा 'बेवडा' शी संबंध जोडल्या जातो. दारू कुठली असो, ती चांगली की वाईट ते पिणाऱ्यावर अवलंबून असतं. (सांगायचं झाल्यास नोकिया ११०० आणि आय-फोन ४ मध्ये काही फरक नाही. दोघांवर फोन आला की कळतं, मेसेजची देवाण-घेवाण करता येते. बस इतर accessories हव्या असतील तर जास्ती किंमत मोजून आय-फोन घ्या!)<br />
<br />
आज आपन देशी दारवां बद्दल लिहणार! जी दारू, जिभेच्या प्रत्येक भागावर एक सारखीच लागते अन् पोटात उतरतांना गरम वाटते! चांगल्या दर्ज्याची दारू कुठे उपलब्ध होते, हे बऱ्याचदा माहिती नसल्याने आपण ती चाखून बघायला धजत नाही. कुठली ही दारू बनवण्यासाठी आंबवणे महत्वाचं असतं. नेमकी ही आंबवण्याची पद्धत चुकार असल्याने, बऱ्याच जणांची अशी दारू प्यायची हींमत होत नाही.<br />
<br />
तुम्ही पिऊन बघाच, हे ही म्हणणं नाही माझं.<br />
<br />
देशी दारू, मध्ये जी.एम - संत्रा, बडीशेप, मोसंबी < त्यातल्या त्यात sophisticated असतात. ताडी, खोपडी, हात भट्टी, काजू फेणी, मोहाची, तांदळाची, बाभळी ह्यातले काही प्रकार.<br />
सुरवात mild दारू पासून करू.<br />
<br />
ताडी:<br />
नीरा आंब्ल्यावर ताडी बनते. चवीला आंबूस, दुधाळ रंग. गुत्यात नेहमी जुन्या बीयरच्या बाटलीत मिळते. १०-१२ रुपयाला एक बाटली. ताडीच्या गुत्यात एक विशिष्ठ आंबूस वास तुमचं स्वागत करतो. जमीन नेहमी ओली असते. मित्रांच्या आणि जवळच्या व्यक्तींच्या नावाने, प्रत्येक बाटलीतले २ घोट जमिनीवर ओतल्या जाते. गुत्यात, शौकीन ओळखणं कठीण नसतं, तो माणूस ताडी मधली पावडर काढण्यासाठी ताडी रुमालाने गळून घेतांना दिसतो. आपल्याकडे एक समज आहे, दारू जर चढली नाही तर ती बेकार. म्हणून ताडी मध्ये एक्स्ट्रा किक बसण्यासाठी पावडर टाकल्या जाते. शक्यतो पावडर वाली ताडी पिऊ नये. ताडी ही हळुवार चढणारी चीज आहे. ताडी, ही किडनीसाठी उत्तम असल्याचा समज ताडी प्रेमी मध्ये आढळतो. किडनीवर प्रेम करून लिव्हरशी वैर पाळणारे म्हणजे ताडी पंटर म्हणून ओळखावा. अत्यंत शांत नशा होते. पलंगावर पाठ टेकवल्या टेकवल्या झोप लागते, आणि hangover तर अजिबात नाही. तोंडी लावायला - उकडलेली अंडी, तांदळाचे पापड, उकडलेलं कडधान्य, मिरची पकोडे घेतल्या जातात. तोंडी लावायचे पदार्थ नेहमीपेक्षा जास्ती तिखट आणि खारट असतात. ताडीच्या आंबूस गोड चवीचा उतारा म्हणून हे तोंडी लावणं. शहरापासून थोडं बाहेर जाऊन, चौकशी केल्यास पावडर नसलेली ताडी तुम्हाला मिळेल. ठोक घ्यायची झाली, तर ८०-१०० रुपये बदली (५ लिटर) मिळते.<br />
पुण्याच्या जवळपास चांगली ताडी नक्की मिळेल.<br />
<br />
ताडीची कोकणातली बहिण : माडी.<br />
<br />
<br />
हात भट्टी:<br />
गूळ आणि खराब धान्य कुजव्ल्या जातं. त्यातून distillation मार्गे दारू जमा केली जाते. ठीक ठिकाणी concentrate स्वरूपात पोहचवल्या जातं. त्यात पाणी मिसळून सौम्य केल्या जातं. उग्र स्पिरीटचा वास येतो. तांब्या - हे माप आहे. हात भट्टीची खासियत अशी आहे, की कधी ही २ तांब्या पिऊन चढेल, तर कधी ५ तांब्या रिचवल्यावर चढेल. हात भट्टीची नशा मात्र एकदम रावडी असते. नवख्याला भिर्मीटायला लावते. मजबूत hangover बसतो, अंगालाही प्रचंड वास येतो. तोंडी लावायला अननस, बोर, करवंद मीठ लावून रुचकर लागतात. हात भट्टी आणि ताडी कधी एकत्र पिऊ नये. फार जहाल मिश्रण होतं. समोर पेल्यात हात भट्टी असतांना, जग/दुनिया/आयुष्य/प्रेम हे विषय शक्यतो टाळा. राग आणि हात भट्टीचं जुळलं तर उद्या तुमच्या नावावर किमान एखादी "फुल" ची केस असेल!<br />
<br />
हात भट्टीची सावत्र बहिण म्हणजे खोपडी. चवीला हात भट्टी पेक्षा फिक्की, पण हिचं माप किटली आहे. ह्या दोघी बहिणी तुम्हाला बगैर त्रास चाखायची असेल, तर 'कोरी' (concentrate) कुठे मिळते ह्याचा पत्ता लावा. शक्य नसल्यास एखाद्या हात भट्टीवाल्याला गोडीत घ्या. मग घरी आणून, त्यात पाणी मिसळून सौम्य करून घ्या! ह्या दोघी बहिणी स्टीलच्या ग्लास मधून पितांना समजत नाही. त्यातल्या त्यात, चाहाच्या प्याली पेक्षा थोड्या मोठ्या प्यालीत पिण्याची मजा येते. पिण्याचा एक नियम आहे, प्रत्येक ग्लास उचलला की रिता करूनच खाली ठेवायचा (<a href="http://www.urbandictionary.com/define.php?term=chug">chug</a>). ह्यांची चव तितकी रुचकर नसल्याने, ती घोटात संपवणे सर्वांना पटेल.<br />
<br />
बाभळी:<br />
एखादी काचेची बाटली (स्वच्छ धून पुसून) मध्ये साखर भरल्या जाते. बाभळीच्या झाडा खाली खणून, बाटलीत जाऊ शकेल असं मूळ - सोलून, पुसून साखर भरलेल्या बाटलीत टाकतात. मग वरून प्लास्टिकने गच्च बांधून, वरून कापडाने बांधतात. आता महिनाभर ती बाटली तशीच सोडायची. महिन्याभराने, बाभळीच्या मुळाचे रस आणि साखर मिसळून आंबलेले असतात आणि दारू सारखं द्रव्य तयार झालेलं मिळेल. खूप उग्र वास नसतो, पण, बराच वेळ -'पिऊन बघू की नको' मध्ये जातो. भरपूर साखर असल्याने गोडसर चव लागते. पण एक ग्लास मध्ये विमान झालेलं असतं. हिचा अतिरेक करायचा नसतो. बाभळीची दारू, बाजारात मिळत नाही. ती एक तर स्वतः बनवून प्या, नहीतर ह्यातला एखादा तज्ञ शोधा.<br /><br />फेणी:<br />गोव्याला गेलं की फेणी पिऊन बघाच. काजू फेणी कधी ग्लास मध्ये ओतून घेण्यात मजा नाही. सरळ बाटलीतून कोरी फेणीचे घुटके घेण्यात जास्ती मजा आहे. काजू फेणीची चव बऱ्याच लोकांना आवडत नाही. काजू फेणीची चव आवडत नसेल, तर कोकम सरबत मध्ये जीरा पावडर टाकून बघा. जिन मध्ये फेणीचा स्मॉल, जरा चव आणतो! फेणी बरोबर मासे हे सर्वात चांगलं तोंडी लावणं आहे. फेणी प्यायल्यावर किमान २४ तास तरी फेणीचा वास तुमचा साथ सोडणार नाही. काजू फेणी बनवण्याची प्रक्रिया बघण्यासारखी असते. १०X१० फुटाच्या टाक्यात नासके काजू फळ टाकल्या जातात. एक माणूस त्या फळांना कुस्करून, लगदा बनवून मग आंबवतो. Distillation करून ती बाजारात विकल्या जाते. फेणी बरोबर, चुलीत भाजलेले काजू खाण्याची मजाच वेगळी आहे.<br />
<br />
जांभळाची दारू पण काजू फेणी सारखीच बनवल्या जाते. चवीला मात्र थोडी तुरट असते. पहिल्या धारेची प्यायल्या मुळे मी पहिल्या round मधेच भिर्मीटलो. जास्ती काही आठवत नाही!<br /><br />मोहाची:<br />मोहाची फुलं खायला गोड लागतात. उन्हाळ्यात माकडं ही फुलं खायला अगदी gentleman बनतात. मूठभर मोहाची फुलं माकडांना दाखवलीत, तर ते माकड तुमच्या पायात येऊन बसेल, आणि एक एक फुल वेचून खाईल. मोहाची फुलं चढत नाहीत. त्यांची दारू चढते. विदर्भ मधल्या काही आदिवासी गावात उत्तम मोहाची दारू प्यायला मिळेल. १५-२० रुपयात एक बिसलेरीची बाटली भरून मिळते. ही एक बाटली दोघा-तिघांना पुरून नशा देते. उग्र स्पिरीटचा वास, लिम्का किंवा मिरिंडा बरोबर रुचकर लागेल. आम्ही मात्र गावकरी पितात तशी प्यायची ठरवली. तोंडी लावायला बीडी (अनुप बीडी, बंगाली बीडी). Hangover बसतो. मोहाची दारू गढूळ असल्यास, घेऊ नये.<br />
<br />
तांदळाची:<br />
भारतातल्या तांदूळ प्रधान प्रदेशातले आदिवासी, तांदळाची दारू बनवतात. तांदळाची बियर म्हणून प्रसिद्ध आहे. सडीचा तांदूळ (unpolished) ३-४ तास शिजवून, त्यात काही पाला टाकून, त्याचे गोळे बनवतात. हे गोळे एका मडक्यात ठेवतात. काही दिवसांनी आंबवलेले हे भाताचे गोळे आणि त्याचं सुटलेलं पाणी गळून घेतल्या जातं. बियर सारखं थंड करून प्यायलात, तर हिच्या प्रेमात पडल!<br />
<br />
फळांची दारू:<br />ही घरगुती दारू आहे. मडक्याला खालून एक बारीक छिद्र करून, त्यात नासकी मोसंबी, केळी, पपई, संत्री, पेरू कुस्करून टाकतात. त्यात ४-५ मूठ गूळ/साखर. जमिनीत खड्डा खणून, त्यात आधी एक वाटी ठेवतात. त्यावरती हे मडक. वरून कापडाने झाकून, मडक्याची मान वर ठेऊन बाकी भाग मातीने झाकून टाकतात. १५-२० दिवसात तुम्ही घरगुती दारू तयार! खाली वाटीत जमलेलं द्रव्य मजबूत नशा देतं. Distillation करून घेतल्यास जास्ती चांगलं. कडवट चव, आणि नासका वास असतो. ही दारू शॉट मध्ये घ्यावी. ३० मी.ली. च्या प्रमाणात, एका झटक्यात पोटात. तिसऱ्या शॉट मध्ये माणूस भिर्मीटला पाहिजे!<br />
<br />
आता तुम्ही म्हणाल हे सगळं वाचून तुम्हाला काय मिळणार?<br />तेच जे मला हे लिहून मिळालं, काही नाही. नेमकं ह्या दारू मध्ये कोणी अभिरुची निर्माण केली न्हवती. हात भट्टी पिणं सुसंस्कृत सवय नाही अशी समज आहे. म्हणून बरे-की-वाईट मध्ये आपणच आपले जुळवून घेतो.<br />
नेहमीच काय तेच ती cabernet sauvignon च्या मार्गी जायचं? आज मी पण झिंगलो, आनंदाने झुलत निघालोय!<br /><br />तुम्हाला अजून देशी दारूंची माहिती असल्यास झरूर कळवा! मला चाखून बघायला नक्कीच आवडेल!<br /><br /><br />
<br />
<div style="text-align: right;">
आपला भिर्मीटलेला,</div>
<div style="text-align: right;">
माचाफुको. </div>
</div>Machafukohttp://www.blogger.com/profile/14898141191813500289noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-65019979594913994142011-10-06T11:51:00.000+05:302011-10-06T11:51:03.191+05:30राम लीला - शिवाजी पार्क (दुसरी फेरी)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
परवा रावणाचा मेक-अप बघायला नाही मिळाला, म्हणून आज परत राम लीलाच्या ग्रीन रूम मध्ये घुसलो.<br />
आपल्याला तर राम लीला बघण्यापेक्षा मागे ग्रीन रूम मध्ये सगळ्यांची तयारी बघायला जास्ती मजा आली ब्वा!<br />
<br />
मथुराला येण्याचं आमंत्रण पण मिळालंय रावण कडून :D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2rnpnTEwLvUP31RGUZmT3De4im61svYzvg9s45M1-YiD0ORfPl62-G4vQPHuBJXA_RYG02UoahinrN6rFMavcDfxHyu8QUzZ_YdSlOAfclUJ5agq_5scgt27bZ7uSxuYMMUwGzkYk/s1600/raamlila010.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2rnpnTEwLvUP31RGUZmT3De4im61svYzvg9s45M1-YiD0ORfPl62-G4vQPHuBJXA_RYG02UoahinrN6rFMavcDfxHyu8QUzZ_YdSlOAfclUJ5agq_5scgt27bZ7uSxuYMMUwGzkYk/s640/raamlila010.jpg" width="581" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3ZXYz3fpn2n_O_raBp46P4xRrwwt2kraKgnt-kdj_IEs8nCgbLQtbJuR7WueldmzNcwdoUl2riRWCYA6zjtBqb0wu8Dd-Ct20lUhe4V4WjmQxk9C2-HQ-P6XaJHA4uuhyDz8ZPps_/s1600/raamlila011.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3ZXYz3fpn2n_O_raBp46P4xRrwwt2kraKgnt-kdj_IEs8nCgbLQtbJuR7WueldmzNcwdoUl2riRWCYA6zjtBqb0wu8Dd-Ct20lUhe4V4WjmQxk9C2-HQ-P6XaJHA4uuhyDz8ZPps_/s640/raamlila011.jpg" width="581" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHfNanomdPlCGV1Z4L2nPwPEa9wcT99WrRlfv9UoDFbTEoW4yGq65gv1Nt0wJvjfs9w9dytFrmoVouQX3xcEPX7ZZeKAMd89bKPPpDc7zFMhqQ2oe6DbcxhRgWK_KggUfJyFkzliJL/s1600/raamlila012.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHfNanomdPlCGV1Z4L2nPwPEa9wcT99WrRlfv9UoDFbTEoW4yGq65gv1Nt0wJvjfs9w9dytFrmoVouQX3xcEPX7ZZeKAMd89bKPPpDc7zFMhqQ2oe6DbcxhRgWK_KggUfJyFkzliJL/s640/raamlila012.jpg" width="581" /></a></div>
<br />
</div>
Aakashhttp://www.blogger.com/profile/11718616045444567717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-85683589748358500342011-10-03T16:55:00.002+05:302011-10-03T16:59:24.152+05:30अपेक्षा आणि निप्पत्ती<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
दोन-तीन दिवसांपुर्वी राजीव काकांनी बझ्झवर एक गोष्ट पोस्ट केली होती. ज्यात एक कमाल भारी कुत्रा, खरेदी करून बस मध्ये बसून आपल्या घरी जातो. ह्या कुत्र्याचा पाठलाग करत दुकानदार, त्याच्या घरी पोहचतो. तिकडे पाहतो, तर कुत्र्याचा मालक त्याच्या कुत्र्याला बडवत असतो. कारण विचारल्यावर मालक म्हणतो, "ह्या आठवड्यात हा तिसऱ्यांदा घराची चावी घेऊन जायला विसरला आहे." गोष्ट संपते, आणि मग moral of the story, salary axiom आणि law of employment.<br />
<br />
तुम्ही ही ओळ वाचताय म्हणजे, तुम्ही त्या कुत्र्याच्या गोष्टीशी सहमत आहात.<br />
आपण कधी कुत्र्याची जागा घेतो, तर कधी त्या मालकाची. परिस्थिती कुठली ही असो, disappoint आपण होत असतो.<br />
<br />
आपल्या अपेक्षा आणि निप्पत्ती कधीही सहमतीने राहू शकत नाही.<br />
<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH6THsohHotywU_RewA8meFqQ-bv6F9DuytIKUPZmOts4LE-DZa2aNFAkMM0Msh4sqAONA9KLY7Lv_aoPJfzhYa2DV_wLioUH7NlWCGWUKyWRXWPNzbryKAUrs-IdNYt3sDaHKoydh/s1600/sets001.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH6THsohHotywU_RewA8meFqQ-bv6F9DuytIKUPZmOts4LE-DZa2aNFAkMM0Msh4sqAONA9KLY7Lv_aoPJfzhYa2DV_wLioUH7NlWCGWUKyWRXWPNzbryKAUrs-IdNYt3sDaHKoydh/s320/sets001.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 13px; text-align: center;">Fig.001</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPcJ0S9PdzBJ9BIXmkkgmJVdY5Js8E_Tel1k6uZ4lNfmRs-gLcatBR15mCLNYfYQHlwIQM4Au7mkOOUuPESn3dAbu9m0sQGQIYZD_QZ3_6eJjH2TGtxQOSARLaRU8kD2JFxDDxghSr/s1600/sets003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPcJ0S9PdzBJ9BIXmkkgmJVdY5Js8E_Tel1k6uZ4lNfmRs-gLcatBR15mCLNYfYQHlwIQM4Au7mkOOUuPESn3dAbu9m0sQGQIYZD_QZ3_6eJjH2TGtxQOSARLaRU8kD2JFxDDxghSr/s320/sets003.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 13px; text-align: center;">Fig.002</td></tr>
</tbody></table>
आठवी-नववी मध्ये गणितात "SETS" नावाचा धडा होता. ह्या सेट्सच्या मदतीने अपेक्षा आणि निप्पत्तीची तुलना करून पाहू.<br />
<br />
आपल्या अपेक्षा (Expectations) - E, निप्पत्ती (Results) - R, आणि U = युनिवर्सल सेट.<br />
<br />
आपल्या अपेक्षा आणि निप्पत्ती जितके जास्ती जुळतात, त्याच्या सम प्रमाणात आपल्या चेहऱ्यावर आनंद पसरतो. हिरव्या रंगाने, आपल्या चेहऱ्यावरचा आनंद जोडला आहे.<br />
आपण आपल्या भाबड्या मनात, नेहमी आकृती ००२ रंगवून फिरत असतो. निप्पित्ती पेक्षा नेहमी आपल्या अपेक्षा कमी ठेवल्याचा भास देत असतो.<br />
<br />
शाळेतले दिवस आठवतात. पेपर कितीही चांगला गेला असेल, तरी सगळ्यांना सांगतांना, "ठीक गेला" असं सांगतांना स्वतःची तयारी करत असतो.<br />
"सोप्पा गेला" असं म्हंटलं असता; ९०/१०० मिळाले तरी, मनात कुठेतरी काटा टोचत राहतो. सोप्पा पेपर असूनसुद्धा १० गुण कमी पडले. अश्या परिस्थितीत कोणी १० गुणांचा हिशोब मागितला की खच्चीकरण होतं.<br />
<br />
काही दिवसांनी जाणीव झाली, आपण यंत्र नसून, माणूस आहोत. आकृती ००२ ची परिस्थिती यंत्र-मानवासाठी आहे. तरी यंत्र मानवला काय माहिती आनंद म्हणजे काय असतो.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiL5vm96zPSf7Jl36qD0cJU90w0rv9lw8zEcM46CUNwgaxQ7ubqC_nPfutHkdSH-ppT512V8bhaYxZLaoZjrQtKU-gpGOJB7Rjz8p2dUnPaVpOquWBCAHe_LOjvA76Px_LtP9QEJYOE/s1600/sets002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiL5vm96zPSf7Jl36qD0cJU90w0rv9lw8zEcM46CUNwgaxQ7ubqC_nPfutHkdSH-ppT512V8bhaYxZLaoZjrQtKU-gpGOJB7Rjz8p2dUnPaVpOquWBCAHe_LOjvA76Px_LtP9QEJYOE/s320/sets002.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 13px; text-align: center;">Fig.003</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
आपण नेहमी आकृती ००३ घेऊन झटत असतो.<br />
निप्पत्ती आणि अपेक्षा थोड्याफार जुळतात. मन खट्टू होण्यामागचं कारण विशेष म्हणजे नेमकं तुमची ती "विशेष" अपेक्षा हिरव्या क्षेत्रात नसते. तसेच, तुमचे Efforts (E) ही निप्पत्तीशी फार थोड्या प्रमाणात जुळत असतात.<br />
<br />
आपली अपेक्षा नेहमी आकृती ००४ ची असती, ज्यात तुमच्या अपेक्षा, निप्पत्ती आणि तुम्ही त्यात टाकलेले efforts हे सगळे सारखेच असते, तर राजा मिडास पण रोज तुमच्या घरी येऊन तुमचे पाय धुऊन जाईल.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo96bp-2CvrE2YFhj8RsTOsOMXkG2azlbNDrMp6a7YBPMHWBN4HjneGbXXPMsU1J0JuF1Qfd794iskWR-B7BOoyWygAnyu79BOHM7ftS4ZoaUtQVfRC-i3kHMLqpvGcAPKq5ZQSm5l/s1600/sets004.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo96bp-2CvrE2YFhj8RsTOsOMXkG2azlbNDrMp6a7YBPMHWBN4HjneGbXXPMsU1J0JuF1Qfd794iskWR-B7BOoyWygAnyu79BOHM7ftS4ZoaUtQVfRC-i3kHMLqpvGcAPKq5ZQSm5l/s320/sets004.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 13px; text-align: center;">Fig. 004</td></tr>
</tbody></table>
नशिबाला दोष देणारे आकृती ००३ शी निगडीत असतात. संपूर्ण मानव जात आकृती ००३ वरच असते.<br />
<br />
पण खरंच ह्यात नशिबाला दोष देण्यासारखं काही नाहीये. आपली परिस्थिती जर आकृती ००१/००२/००४ सारखी झाली तर आपल्या गती मधली सुसंगतता बिघडेल.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFENR9kEF8bPyU-rNxuP9bQyEy3aPUENB1IX8lYHkPN7i6WWsjRGfXqjHgkUzbo-sG3l4u-7LUij_GzU_D5jTPtgxG1yPyGnlzqdEy87s_uXJ-_J-tVHxLSXWZ0KkLJ96_mTQ0inSG/s1600/sets005.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFENR9kEF8bPyU-rNxuP9bQyEy3aPUENB1IX8lYHkPN7i6WWsjRGfXqjHgkUzbo-sG3l4u-7LUij_GzU_D5jTPtgxG1yPyGnlzqdEy87s_uXJ-_J-tVHxLSXWZ0KkLJ96_mTQ0inSG/s320/sets005.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 13px; text-align: center;">Fig. 005</td></tr>
</tbody></table>
अश्या परिस्थितीत अपेक्षा, निप्पत्ती आणि एफर्ट्स ह्यांच्यात समान तोल आपल्यासाठी त्यातल्या त्यात उत्तम ठरेल (म्हणजेच आकृती ००३).<br />
<br />
आता आकृती ००३ ही आपल्यासाठी सर्वात योग्य आहे, ह्या निष्कर्षावर आपण पोहचलो आहोत.<br />
आता नेमकी तुमची "विशेष" अपेक्षा हिरव्या क्षेत्रात नसली तर तुमची निराशा होणार हे निश्चित आहे. ह्यावर इलाज म्हणून एकतर आपल्याला अपेक्षेच्या सेटचे क्षेत्रफळ कमी करून, E1, E2, E3, E4 मध्ये वर्गीकरण करता येत (आकृती ००५). ह्यालाच आपण इंग्रजी मध्ये "setting multiple goals" म्हणतो. आता E1, E2, E3 आणि E4 मध्ये प्राधान्याने एक एक करून आपले E क्षेत्र Y मध्ये बदलू शकतो. ह्याला आपण rectification म्हणू.<br />
<br />
Rectification करतांना काही मोजके सेट्स असल्यास ठीक आहे. कमी वेळात जास्ती सेट्स असल्यास नतीजा उलटू शकतो. उपाय म्हणून आपल्या क्षमते इतके सेट्स करणे.मात्र तुमच्या "विशेष" अपेक्षे चा एक विशेष सेट करायला विसरू नका. आता नक्किच तुमची "विशेष" अपेक्षा हिरव्या रंगत आली असणार आहे, अन् तुमच्या चेहऱ्यावरचा आनंद फिरून परत आला आहे!<br />
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<br />
<br /></div>
Aakashhttp://www.blogger.com/profile/11718616045444567717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1848240440766528548.post-5109338554422360982011-10-02T19:19:00.001+05:302011-10-06T11:36:30.520+05:30पात्रांनी मच्छी - R&D<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBF8IubM8uKXKOenX085vNX2Ba6GmnLhWI8l1oMn30hoavGAk25GJABObftc5sAEOxxmxn-BHRei91QkXB7SChoKOlRB4aLgiQVWXQKSoKeuegUiXyaOm7w0qW9Bl40tZwVF7f8Xjh/s1600/paatrani002.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a></div>
पात्रांनी मच्छी खाण्यासाठी एकतर तुमचा कोणी खास पारसी मित्र
असला पाहिजे, नाहीतर तुम्हाला चांगली पात्रांनी मच्छी कुठे मिळेल हे तरी
माहिती असलं पाहिजे. परवा (३० जुलै) राजीव काका, अनघा ताई आणि सौरभ बरोबर
पात्रांनी मच्छी खाल्ली. सध्या घरचं किचन माझ्या हातात असल्याने, पात्रांनी
मच्छीवर प्रयोग सुरु झाले.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzVfkTYhkJSr6QanfA3jIFU-xn-jVk95BZI_5rpYwcmjejBy_bPU9xKmMIfGe9-GbrsClPbDXcyS36Ury20LcEPDtwXi2IR5MJ-ceEUCNs6hVOKazj4NX71P6ueeZkIMYyirLRcPZIxq_O/s1600/patrani+app.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="376" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzVfkTYhkJSr6QanfA3jIFU-xn-jVk95BZI_5rpYwcmjejBy_bPU9xKmMIfGe9-GbrsClPbDXcyS36Ury20LcEPDtwXi2IR5MJ-ceEUCNs6hVOKazj4NX71P6ueeZkIMYyirLRcPZIxq_O/s400/patrani+app.jpg" width="400" /></a>प्रत्येक्षात, पात्रांनी मच्छीसाठी पापलेट वापरला जातो. पापलेटला काप देऊन, लिंबू मीठ लावून मुरत ठेवतात.<br />
<br />
ओलं खोबरं, कोथिंबीर, आलं, लसूण, धणे, जिरे आणि थोड्या मिरच्या टाकून चटणी बनवल्या जाते.<br />
<br />
मास्याला ही चटणी नीट लावून, केळीच्या पानात बांधून वाफेवर शिजवतात.<br />
वरून चमचाभर तूप सोडून, लिंबाच्या फोडी बरोबर पेश करतात.<br />
<br />
वाफेवर शिजवण्यासाठी तुमच्याकडे स्टीम कुकर नसल्यास,<br />
एका मोठ्या पातेल्यात पाणी भरून, मग त्या मध्ये स्टीलची चाळणी फसवून, वरून झाकण लावलं तरी फर्स्ट क्लास स्टीम कुक होतं.<br />
<br />
<br />
<br />
Experiment 1:<br />
<b>बोंबील:</b><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBF8IubM8uKXKOenX085vNX2Ba6GmnLhWI8l1oMn30hoavGAk25GJABObftc5sAEOxxmxn-BHRei91QkXB7SChoKOlRB4aLgiQVWXQKSoKeuegUiXyaOm7w0qW9Bl40tZwVF7f8Xjh/s1600/paatrani002.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBF8IubM8uKXKOenX085vNX2Ba6GmnLhWI8l1oMn30hoavGAk25GJABObftc5sAEOxxmxn-BHRei91QkXB7SChoKOlRB4aLgiQVWXQKSoKeuegUiXyaOm7w0qW9Bl40tZwVF7f8Xjh/s320/paatrani002.jpg" width="213" /></a>बोंबील, केळीचं पान, हळदीची पानं, आणि बाकी सगळं नेहमीच्या पद्धती सारखं.<br />
बोंबील लिंबू-मीठ लावून मुरत ठेवले. खोबरं,कोथिंबीर, धणे, जिरे, २ मिरच्या टाकून चटणी बनवली.<br />
चटणी
बोंबील ला व्यवस्थित लावून, एक बोंबील केळीच्या पानात बांधला, दुसरा
हळदीच्या. २० मिनिटं वाफेवर शिजवल्यावर, वरून चमचाभर तूप आणि ४-५ थेंब
लिंबाचा रस.<br />
<br />
निष्कर्ष:<br />
१. केळीच्या पानातल्या पात्रांनी मच्छी पेक्षा, हळदीच्या पानातल्या माछीला जास्ती चांगली चव होती. हलकी हळदीच्या पानाची चव होती.<br />
२. घरात पात्रांनी मच्छी बनवणे, अवघड काम नाही.<br />
३. बोंबील नाजूक असल्याने, बोम्बिलचे तुकडे पडण्याची शक्यता असते.<br />
<br />
Experiment 2:<br />
<b>रावस:</b><br />
रावसच्या
नेहमी पेक्षा जाड तुकडे कापून घेतले. खोबऱ्याच्या चटणी मध्ये कोथिंबीरचं
प्रमाण कमी करून, पुधीना टाकला. हळदीच्या पानात वाफेवर शिजवले.<br />
<br />
निष्कर्ष:<br />
१.रावसची पात्रांनी > +१<br />
२. पुधीनाची चव आणि nascent हळदीच्या पानाची चव चांगली ब्लेंड होते.<br />
<br />
Experiment 3:<br />
<b>बांगडा:</b><br />
बांगड्याला दोन्ही बाजूने काप देऊन, मुरत ठेवलं. तुपाच्या ऐवजी ऑलीव्ह ओईल वापरलं.<br />
<br />
निष्कर्ष:<br />
१.
बांगडा प्रेमी ह्याला कधी वाईट नाही म्हणणार. तुम्हाला काटे काढायचा
कंटाळा असेल, तर तुम्ही सुरमई/रावस मध्ये पत्रानीचा आस्वाद घेऊ शकाल.<br />
२. पात्रांनी मध्ये ऑलीव्ह ओईलची चव नापसंत.<br />
३. बांगडा जितका जास्ती मोठा मिळेल, तितका चांगला.<br />
<br />
टिपणी:
लिंबू-मीठ मध्ये भरपूर वेळ मुरलेला बांगडा, हळदीच्या पानात लपेटून घ्यावा.
एका घमेल्यात कोळसा फुलवून त्यावर शिजवा. सोबत लसणाच्या पातीची चटणी घ्या.
मात्र जोडीला थंडी आणि भरपूर वेळ असणं गरजेचं.<br />
<br />
Experiment 4:<br />
<b>रावस V1.0:</b><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcv_xw02LVB04fUruOrq-0uT2pMJZx1E_xE4tbYh2yplgRS_egLWhP7_IUe4m2b37GycPxP9BrUAW8e0JlelM7AM-N-FPARZMwxT2agDnjU3BxiE9KdOSLZVPBp5UXEfXK68LsaesH/s1600/paatrani001.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcv_xw02LVB04fUruOrq-0uT2pMJZx1E_xE4tbYh2yplgRS_egLWhP7_IUe4m2b37GycPxP9BrUAW8e0JlelM7AM-N-FPARZMwxT2agDnjU3BxiE9KdOSLZVPBp5UXEfXK68LsaesH/s320/paatrani001.jpg" width="320" /></a>बाजारात असलेल्या सगळ्यात मोठ्या रावस च्या पोटाचे तुकडे घेऊन या.<br />
नेहमी सारखं लिंबू मीठ लावून मुरत ठेवा.<br />
आज Microwave oven ला सहभागी करून घेतलं.<br />
<br />
कृती १:<br />
नेहमी सारखं वाफेवर शिजत ठेवायच्या आधी, चटणी आणि चीज स्प्रेड लावलं.<br />
वाफेवर १५-२० मिनिटं शिजत ठेवलं.<br />
<br />
चीजची एक विशेष चव आली.<br />
रावस पात्रांनी विथ चीज > +१<br />
<br />
कृती २:<br />
मुरू दिलेला रावस मायक्रोवेव ओवन मध्ये ९०० डिग्री सेल्सियस वर ४ मिनिटं शिजवला.<br />
मग २-२ मिनिटं हाय ग्रील केलं.<br />
आणि खोबरं-पुधीना-धणे-जिरे-मिरची-आलं-लसूण च्या चटणी बरोबर पेश केलं.<br />
सोबतीला लिंबाची फोड!<br />
<br />
निष्कर्ष:<br />
१. मायक्रोवेव मध्ये नेहमीपेक्षा अर्ध्या वेळात पात्रांनी मच्छी तयार होते.<br />
२. चीजची चव ज्याला आवडत नाही, त्याला सलग दोन दिवस मुळा खायला घालणे. तिसऱ्या दिवशी चीजचे गुणगान गातांना दिसेल!<br />
<br />
<br />
<br />
पात्रांनी मच्छी < ही पद्धत त्यातल्या त्यात कमी कॅलरी वाली आहे.<br />
आता लवकर बनवा, आणि आम्हाला जेवायला बोलवा!</div>
Aakashhttp://www.blogger.com/profile/11718616045444567717noreply@blogger.com2